Szőllősy Gábor: Ifj. Vastagh György állatszobrai - A Magyar Mezőgazdasági Múzeum tárgykatalógusai 1. (Budapest, 2009)
mutatja, amelyet olyan állapotban mintázott meg, amikor a bőrében élősködő rühatkák miatt testének nagy része már lekopaszodott. (53.329.1.). Ifj. Vastagh György szobrait részben az öntöttgipsztechnika, részben a természethű festés miatt korábban egyesek nem képzőművészeti alkotásokként kezelték, hanem afféle iskolai demonstrációs segédanyagként, és sajnos sok helyen úgy is becsülték meg. Igen sajnálatos, hogy a Brit Természettudományi Múzeum is ebbe a körbe sorolható.28 Nagy valószínűséggel hozzájárult ennek a szemléletnek a kialakulásához a művész 1927-ben megjelent négynyelvű katalógusa is.29 Az ebben leírtak is arra indíthattak egyeseket, hogy ezeket a szobrokat valamiféle sokszorosított ipari terméknek tekintsék, nem pedig képzőművészi alkotásnak, holott valódi egyedi művészi alkotásokkal van dolgunk. A gipszszobrok nagyfokú sérülékenysége teljes mértékben indokolja, hogy egy-egy szoborról több példány készüljön. A szobrok festése pedig a hiteles ábrázolást szolgálja. A művek művészi értékéből semmit nem vesz el, hiszen az egyiptomi és antik görög művészettől egészen a barokkig széles körben éltek vele a művészek, és a modern szobrászatban is megjelenik. A szobrok festése is egy lehetséges eszköz a szobrász által közölni kívánt gondolatok árnyaltabb kifejezésére. Ifj. Vastagh György esetében a közlésre szánt gondolat legtöbbször az állat karaktere. Ennek visszaadásában pedig a legnagyobb segítséget a szemek élethű ábrázolása jelenti. Ebben a karakterben legtöbbször nemcsak az egyednek, hanem annak az állatfajtának a legjellemzőbb sajátosságai is felfedezhetők, amelybe az adott állat tartozik. A karakterábrázolás legjobb példáit a lószobrok közt találjuk meg, mert e szobrok modelljeiről rendelkezünk a legtöbb adattal, de szarvasmarha- és kutyaszobrai is figyelemre méltóak e tekintetben. Néhány kiragadott példa. A Gidrán XL-es törzsmén (55.7.1.) magasra emelt nyaka, kissé leszegett, szinte már „szár mögé került" feje egy bátor, határozott, sziklakemény, kifáraszthatatlan lovat mutat. E tulajdonságok miatt kedvelték a gidrán fajtába tartozó lovakat a huszárságnál is. Kissé mogorva, férfias tekintete és figyelőre hegyezett fülei elárulják, hogy lovasától következetességet és határozott lovaglást kíván. A Kara Mirza arab telivér kancát csikójával ábrázoló szobron (53.66.1.) a kanca tekintetében szinte emberi módon látszik az anyai szeretet, a gondoskodás, amint szoptatás közben fejét visszafordítva nézi a táplálkozásba belefeledkezett csikaját. A szétvetett lábakkal álló csikó testtartása élethűen visszaadja, hogy számára most megszűnt a világ, csak az anyatej létezik. A nóniusz fajta vonalalapító törzsménjei közül mind a Nonius XXIX-es, mind a Nonius XXXVI-os törzsmén szobra két példányban van meg a múzeum gyűjteményében. A „C" vonalat alapító Nonius XXXVI-os szobor példányainak (53.60.1. és 55.5.1.) festése nem teljesen egyezik. Ez a jelenség arra irányítja rá a figyelmet, hogy a szobrok restaurálása során az ilyen - laikusok számára lényegtelennek tűnő - részletekre is figyelmet kell fordítani. A ménről készült fotón30 világosan látható, hogy a ló bal hátsó lába pártaszélben, jobb hátsó lába hátul bokára húzódó csüdben kesely. Ennek alapján az 55.5.1. leltári számú szobor kifestésé tekinthető hitelesnek. A mén a maga korában nagy nemzetközi elismerést aratott. Georg von Lehndorff porosz Oberlandstallmeister szerint „korának legjobban megalkotott félvér ménje" volt. Ez az állat iskolapéldája annak, hogy a megfelelő szakmai felkészültséggel, céltudatosan végzett rokontenyésztés egyáltalán nem kártékony, sőt igen alkalmas a kedvező tulajdonságok tartós rögzítésére. A ménnek a fajtára jellemző ideális küllemét maga a szobor bizonyít-Gunnersbury, angol telivér törzsmén Kisbéren. Julius von Blaas festménye (MMgM Képzőművészeti Gyűjtemény) ja a legékesebben, szervezeti szilárdságát, keménységét, elnyűhetetlenségét pedig az a tény, hogy 21 évig állt tenyésztésben. A másik vonalalapító nóniusz törzsmén, a Nonius XXIX-es, az „A" vonal alapítója, nem hibátlan küllemével érdemelte ki a törzsmén státuszt, hanem azzal, hogy utódai egyöntetűek és igen kiváló mozgásúak voltak. Ezért ez a mén is 21 évig állt tenyésztésben.31 A róla készült szobor (55.11.1. és 59.293.1.) esetében a művész talán éppen a hitelesen megmintázott üres szívtájékról kívánta elterelni a figyelmet azzal, hogy felnyergelve ábrázolta a lovat. A Dőry Frigyes báró 54-es törzskönyvi számú Cepedli nevű tehenéről készült szobor (53.327.1.) érdekes dolgokat árul el az állatról. Kissé megemelt feje, hátra sunyt 28 A Brit Természettudományi Múzeum (Natural History Museum, Cromwell Road, London SW7 5BD) által elektronikus levélben megküldött jegyzékben ifj. Vastagh György művei nem „szobor", hanem ..Domestic animal model" megnevezéssel szerepelnek, és a jegyzékhez a következő megjegyzést fűzték: „Ali these models are damaged, some very badly" (Mindegyik modell sérült, néhányuk súlyosan). 29 Vastagh György állatszobrainak jegyzéke. Budapest, é. n. 30 Ocsag Imre: A nóniusz. Budapest, 1984, 59. o. 31 Uo. 57-60. o.
