Estók János szerk.: 1956 és a magyar agrártársadalom (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK - Baráth Magdolna: Gerő Ernő és Nagy Imre vitája, 1947-1949
Az 1947. november 274 PB-ülésre beterjesztett ún. Irányelvek első részében, miután számba vették az kommunista párt helyes politikája következtében a gazdaságpolitikában elért eredményeket (földreform, stabilizáció, az ipar kulcspozícióinak államosítása, a Gazdasági Főtanács megteremtése, hároméves terv kidolgozása), azt elemezte a dokumentum - Révai Józsefnek a Kominform alakuló ülésén adott értékeléséhez hasonlóan -, hogy milyen jellegű a magyar gazdaság és milyen úton fog továbbfejlődni. A dokumentum készítői szerint a gazdasági téren elért sikerek ellenére a termelőeszközök nagy része még mindig a magántőke kezében van, ezért „Gazdasági rendszerünk, éppen a magántőke által játszott szerepénél fogva még távol van a szocializmustól és a népi demokrácia gazdasági követelményeinek sem felel még meg. Másrészt (...) mégsem lehet kapitalista jellegűnek tekinteni, minthogy a demokratikus államhatalom már jelentős mértékben a dolgozók érdekei szerint irányítja és szabályozza a gazdasági életet és a termelőeszközök jelentős része is a demokratikus állam kezében van." 10 Az Irányelvek készítői szerint ebből az átmeneti gazdasági rendszerből a „népi demokrácia" gazdasági rendszerének megerősítése irányába kell elmozdulni, és ehhez intézkedések egész rendszerére van szükség a hitelszervezet, az ipar és a bányászat, a kereskedelem, a mezőgazdaság, a szövetkezetek, a tervszerű gazdálkodás és a külkereskedelem terén. Az Irányelvek a hitelszervezet terén egyrészt a már államosított nagybankok és a Magyar Nemzeti Bank belföldi tulajdonú részvényeinek állami tulajdonba vételét tette sürgős feladattá, másrészt irányt vett az egységes hitelszervezet kialakítása és egy a szovjet gyakorlatnak megfelelő, a régi pénzintézetek párhuzamos tevékenységét kiküszöbölő, egyes területekre specializálódott bankrendszer kialakítására. Az ipar és a bányászat területén újabb államosításokat helyezett kilátásba, de egyelőre fokozatosan, kisebb lépésekben, „éles összeütközések" nélkül, ugyanakkor már e dokumentum kísérletet tett az új, ugyancsak a szovjet gyakorlattal összhangban lévő iparirányítási rendszer egyes elemeinek (trösztök) felvázolására. A kereskedelem és áruforgalom terén az áruelosztás központi szabályozásával párhuzamosan a külkereskedelem állami monopóliummá történő átalakítását és a nagykereskedelem szövetkezeti, illetve állami kézbe vételét tűzte ki elérendő célul. A mezőgazdaság területén a dokumentum még nem tartotta időszerűnek „általános jellegű intézkedések" alkalmazását; viszont a kulákság gazdagodásának megakadályozására különböző korlátozó intézkedések (diszkriminatív adó- és hitelpolitika, gépvásárlási tilalom, földadásvétel megszigorítása, zárolt bankszámla) bevezetését vette tervbe. A magánkereskedelem és a kulákság befolyásának visszaszorításában az Irányelvek nagy szerepet szánt a szövetkezeti mozgalomnak, de tevékenységükben egyelőre csak a beszerzési és értékesítési tevékenység kapott nagyobb hangsúlyt. Az Irányelvek a továbbiakban a tervszerű gazdálkodás megteremtése érdekében szükséges szervezeti intézkedéseket sorolta fel, illetve a „népi demokratikus" országokkal való együttműködés kiépítését szorgalmazta. A kommunista párt vezető testülete alapul elfogadta a tervezetet, amelynek végleges formába öntésére tíznapos határidőt jelölt ki, és a kidolgozásért felelős bizottságba delegálta Háy Lászlót és Nagy Imrét is." Nagy Imre bevonására nagy 10 PIL 274. f. 12/10. ő. e. 11 Az MKP PB 1947. november 27-i ülése. PIL 274. f. 3/121. ő. e.
