Estók János szerk.: 1956 és a magyar agrártársadalom (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK - Szakács Sándor: Az ötvenes évek agrárpolitikája - különös tekintettel a „kulákkérdésre"
Főként burzsoá negyedekbe a pártszervezetek küldjenek nagyobb számban megbízható elvtársakat a sorbanállók közé azzal a feladattal, hogy az ellenforradalmi, reakciós, uszító és áruhalmozó elemeket igyekezzenek a sorokból kiemelni, a dolgozók előtt leleplezni és a hatóságoknak átadni..." (Két nap múlva, szeptember 23-i számában a fentiek szellemében már rá is zendített a Szabad Nép: „Órák leforgása alatt munkáscsaládok költöztek a kitoloncolt spekulánsok lakásába", „Razzia a spekulánsok ellen. Számos árurejtegetőt tartóztattak le és toloncoltak ki Budapestről".) 47 A „kulákság likvidálása" A kommunisták útjában álló vidéki-falusi rétegek felszámolása a már említett „lenini-sztálini recept" alapján indult meg. A Politikai Bizottság 1949. március 3-án a kulákság likvidálásának időpontját az 1952. évben határozta meg. Gerő Ernő szerint: a kulákok likvidálását „ugyanúgy, ahogy a Szovjetunióban történt, két szakaszban hajtjuk végre. Az első (...) szakasz: a kulákság korlátozásának szakasza, melyet a megfelelő időpontban, amikor meglesznek a szükséges gazdasági és politikai feltételek, követni fog a kulákságnak mint osztálynak a felszámolása, megszüntetése." Az első szakaszt a gyakorlatban a parasztság elviselhetetlen megadóztatása jelentette, miközben a termelőszövetkezeteknek nyújtott egyenlőtlen versenyelőnyök révén is igyekeztek súlyosbítani az egyéni gazdálkodás terheit. A második szakaszban a „gazdasági" eszközök mellett a rendszer saját jogi mércéje szerint is törvénytelen és rendszeressé tett brutális állami erőszak alkalmazásával igyekeztek kolhozokba vagy elvándorlásra kényszeríteni a parasztságot. 48 Kuláklisták Az első kuláklisták összeállítására - bizalmas vagy titkos utasítások alapján - 1949ben került sor. A kuláklistát a párttitkár, a rendőrparancsnok és az elöljáróság vezetője írta alá. Az 1952. évi kuláklistázás során formálisan azokat tekintették kuláknak, akiknek 1948 előtt 25 katasztrális holdat meghaladó földtulajdonuk volt, és azokat is, akiket 1949-ben mezőgazdaság-fejlesztési járulék fizetésére köteleztek. Az 1952. évi „gazdalajstromban" volt az egyszerű „kulák" mellett „földkulák" (földműves, nagybérlő), „ipari kulák" (malmos, kocsmáros, gép- vagy kisüzemtulajdonos vállalkozó, „kupec kulák" (kereskedő és egyéb foglalkozású), „politikai kulák" (pap, volt csendőr, bankigazgató és egyéb „osztályellenség"). Később már nem számított, hogy 1952-ben a listázás idején a „kulákoknak" volt-e földjük vagy sem, és az sem, hogy jövedelmük meghaladta-e a 350 aranykoronát. Kuláknak tekintették azokat is, aki hosszabb-rövidebb ideig állandó alkalmazottat tartottak, azaz „kizsákmányolók" voltak, vagy egyszerűen útjában álltak a helyi pártvezetésnek. 49 47 A Politikai Bizottság határozata a kulákság elleni harc egyes kérdéseiről (1951. szeptember 6. - részletek.) Vö. A Magyar Dolgozók Pártja határozatai 1848-1956, 115-118. 4 * Szakács Sándor: Gazdaságtörténet II. 260. 4y Szakács Sándor: Gazdaságtörténet II. 259.
