Estók János szerk.: 1956 és a magyar agrártársadalom (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - Szakács Sándor: Az ötvenes évek agrárpolitikája - különös tekintettel a „kulákkérdésre"

Lettek a szabadpiaci forgalmazást, és növelték az állami elvonásokat. Kizárólag hatóságilag bejegyzett terménykereskedők számára lehetett átadni az eladásra szánt termékeket, magas (10-25%-os) természetbeni adókat vetettek ki sertésvágásra, gabonaőrlésre, olajütésre, kukoricadarálásra stb. A kormányzat a föld-, a községi, az útadót és a kamarai illetéket is természetben vetette ki. 1946 elején, amikor az ellátási helyzet kritikussá vált, a kormányzat elrendelte a termelők személyes szükségleten felüli készleteinek zárolását, ún. „elszámoltató bizottságokat" szerveztek, ezeknek feladatául szabták, hogy - a szűkre szabott önellátói készleteken felül - minden terményt irányítsanak át a közellátás csatornáiba.

10 A háborús, illetve megszállási veszteségek miatt 1944. őszi és 1945. tavaszi munkákat nem lehetett elvégezni. A vetőmaghiány; az elégtelen talajművelés, a gép- és igaerőhiány stb. a hozamok csökkenéséhez vezetett. A rossz időjárás (aszály, csapadékhiány) a következő évek eredményeire kedvezőtlen hatást gyakorolt.

11 A „népjóléti" propaganda Az INK tagjaként először (a pártonkívüliként szerepeltetett) Molnár Erik vezette Népjóléti Minisztérium a közellátás, illetve „népjóléti" propaganda vezérintézménye lett. „Népkonyhákat" üzemeltetett, segélyakciókat szervezett. Propagandacélok, illetve pártszempontok szerint osztotta a magánosoktól kényszerintézkedések útján igénybe vett élelmiszerkészleteket, nemzetközi segélyeket, külföldi adományokat. Az éhező tömegek, „élelmezési gyorssegély" gyakorta szerepelt a kommunista sajtó címoldalán. Emellett bőven olyan hírek is, hogy a magyar városok élelmezésére, a mezőgazdaság megsegítésére a szovjet hadsereg a kommunista vezetésű Népjóléti Minisztérium közreműködése révén ajánlott fel élelmiszereket, állatot, igaerőt stb. (Arról természetesen egy szó sem esett, hogy ennek forrása is katonai „igénybevétel" volt a parasztság, a lakosság rovására.)

12 Szovjet „élelmiszer-ajándékok" 1945-ben a mezőgazdaságnak a háború előtti színvonal kevesebb mint feléből kellett élelmeznie a megszálló hadsereget (kezdetben a környező országokban hadrendbe állított szovjet hadsereget), biztosítania a SZ[SZ]EB-missziók élelmi szükségleteit és a jóvátételi „kötelezettségeket". Válságos helyzetben, a nagyobb zavarok elkerülésére és részben ugyancsak propagandacélokból a „felszabadító szovjet hadsereg" több alkalommal - a millió tonnákra rúgó lefoglalt, katonailag igénybe vett készletekből - több ezer tonnát a lakosságnak „engedett át", illetve „adott kölcsön" az új termés betakarításáig. (Ezeknek a kölcsönöknek és „ajándékoknak" az arányát egykorúan is a lefoglalt készleteknek csak alig valamivel több mint 1%-ára tették.) 10 Pető Iván-Szakács Sándor, 1986.1. m. 49. 11 Pető Iván-Szakács Sándor, 1986.1. m. 43. 12 A magyar jóvátétel és ami mögötte van 1945-1949. Válogatott dokumentumok. Szerk. Balogh Sándor-Földesi Margit. Bp., 1998.