Estók János szerk.: 1956 és a magyar agrártársadalom (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - Pölöskei Ferenc: Agrárpolitikai elképzelések a 20. század első felében

dacímtárak ellenére ezek mértékére egymástól merőben eltérő adatokat találunk az egyébként szépen sorjázó tudományos igényű dolgozatokban.

2 A földtulajdon, a földelosztás, a termelés-értékesítés, továbbá az agrártársadalom visszásságaiból adódó modern politikai irányzatok első ízben a 19-20. század fordulóján keletkeztek és már a kortársaknak is sokszínűségük tűnt fel.

3 Hiszen a földkérdés demokratikus átalakítását is követelő agrárszocialista mozgalmakkal szinte egy időben jelent meg az egészen más táptalajból eredő, a nagybirtokosokhoz kötődő agrárius irányzat. A nagybirtokosok és képviselőik részéről az 1890-es években kezdődő agrárius mozgalom nem a birtokstruktúra megváltoztatásának szándékával jött létre, inkább adott pozícióinak, gazdasági és politikai hatalmának megtartása indította el. Végeredményben kettős indítéka és célja tűnik elénk: egyfelől a merkantilistákkal szemben a maga érdekeinek állami védelmét, az agrárvámok emelését helyezte előtérbe - s ez tekinthető meghatározónak -, másfelől pedig az agrárszegénység ekkortájt jelentkező, elemi erővel feltörő mozgalmainak megszüntetését, illetve orvoslását tekintette feladatának, anélkül hogy a birtokrendszer egészéhez hozzányúlt volna. Ugyanakkor másodrendűnek tartotta a falusi szegénység és általában a paraszti népesség helyzetének javítását. 1896-ban Károlyi Sándor irányításával mégis létrehozta a kisbirtokosok érdek-képviseleti szervezetét, a Gazdaszövetséget és a biztosítást, valamint az értékesítést, hitelt nyújtó egyéb szervezeteket.

4 A 19-20. század fordulójára az 1867-es kiegyezés politikai rendszere túljutott a zeniten, miközben az ipar, a közlekedés fejlődése, a nemzeti jövedelem emelkedése nem tört meg. A megváltozott helyzet új mozgalmakat, pártokat, irányzatokat szült. Szembetűnő a mezőgazdasági üzemek termelési és értékesítési feltételeiben bekövetkezett kedvezőtlen változás, ez elsősorban a nagyarányú tengerentúli 2 A tudományos igényű tanulmányok megközelítési szempontjai is eltérőek. Egyesek ugyanis a birtokeloszlásra vonatkozó statisztikai adatokat idézik, miközben mások a tulajdonosokat kategorizálják birtoknagyságaik szerint. Igaz, erre a statisztikai felmérések is jó lehetőségeket adnak, amikor a művelési ágakat vizsgálják, vagy - miként például az 1895. évi mezőgazdasági felvétel - a nagy erdőket és legelőket nem vették figyelembe az összeírások során. Ugyanakkor az egyházi, kincstári, illetve a kötött forgalmú földeket gyakran külön kategóriákba sorolták. Vörös Antal: A mezőgazdaság. In: Magyarország története 1890-1918. Bp., 1978. 298-307. Eszerint az 1000 kat. holdon felüli földek az. összterület 24%-át tették ki az erdők, legelők kivételével. 1935-ben ugyanakkor az. 1000 holdon felüli nagybirtok az új országhatárokon belüli mezőgazdasági terület 30%-át tette ki. (Ebben azonban már az erdők és legelők is szerepelnek.) Vö. Magyarország története 1919-1945. Bp., 1976. 729. 1 Rubinek Gyula: Parasztszocializmus. Bp., 1895.; Ecseri Lajos: Az alföldi munkáskérdés és a mezőgazdasági válság. Bp., 1898.; Szeberényi Lajos Zs.: A parasztok helyzete Magyarországon. Bp., 1907. Tisza István: Magvar agrárpolitika. A mezőgazdasági termények árhanyatlásának okai és orvosszerei. Nemzetgazdasági Szemle, 1897. Idesorolhatnánk természetesen Károlyi Sándor, Ormos Ede vagy Rácz Gyula írásait is. 4 Miközben az OMGE politikai szerepe és aktivitása a századforduló után csökkent, az. általa életre hívott szervezetek bázisa és a társadalomban betöltött szerepe növekedett. Rubinek Gyula azonban 1920-ban az egész parasztság érdekvédelmét írta zászlajára. Kiszélesítette a beszerzési és értékesítési szövetkezetek tevékenységét. A Faluszövetség az 1930-as években már átvette az 1896-ban alakult Magyar Gazdaszövetség tagságát és valamennyi funkcióját is. Túllépett azon. Agrárvilág Magyarországon 1848-2002. Szerk. Estók János. Argumentum Kiadó-Magyar Mezőgazdasági Múzeum. Bp., 2002. 159.