Estók János szerk.: 1956 és a magyar agrártársadalom (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - Orosz István: Zárszó

alkuvást. A kényszerszövetkezetek feloszlása, amelyre már első miniszterelnöksége alatt lehetőséget teremtett, igazolják, hogy a szocializmus mint végcél számára a meglehetősen távoli jövőbe tolódott ki, amíg valóban megteremtődhetnek létrejöttének társadalmi feltételei. Addig azonban az egyéni parasztgazdaságok létének kétségbe vonását nemcsak társadalmilag indokolatlannak, de közgazdaságilag károsnak is tartotta. A mai előadásokból is kiviláglott, hogy Nagy Imre életműve éppen agrárpolitikai elképzelése révén koherens egységet alkot, amelybe sem az nem illett bele, ami a Szovjetunióban az 1930-as években, sem az ami Magyarországon a Rákosi-korszakban történt. A szovjet tankok segítségével diadalmaskodó Kádár-rendszer Nagy Imréből bűnbakot csinált. Példát akart statuálni, hogy a szocializmus építésének szovjet útjáról nem lehet letérni. Ugyanakkor a „legvidámabb barakk" és a „gulyáskommunizmus" megvalósítása érdekében engedményekre is kényszerült. így születhetett meg az 1970-1980-as évekre az a magyar mezőgazdaság, amely távolról sem illett bele a szovjet szocializmus rendszerébe. 1956 figyelmeztetése nélkül aligha jöhetett volna létre. Tisztelt Konferencia! Mai tudományos ülésünket azzal a megnyugtató érzéssel zárom be, hogy az 50. évforduló teremtette lehetőséggel a szervezők és előadók jól sáfárkodtak, mindnyájan gazdagodtunk ismeretekben, tudásban.