Estók János szerk.: 1956 és a magyar agrártársadalom (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - Varga Gyula: Mezőgazdaságunk nemzetgazdasági szerepváltozásai

nyire nagyüzemekkel műveltetik birtokaikat.) Ez a hányad - a vállalati kereteket illetően - alapjában véve „rendben van". Örüljünk, hogy ennyi megmaradt. Szemben a rendszerváltás előtti helyzettel, ma a társas nagyüzemek őrzik - csekélyke sikerrel - az árutermelésre irányuló állattartás maradékait. A társas gazdaságokban van a tehenek 70%-a, a sertésállomány 61%-a és a kocák 65%-a. Gondjuk, hogy saját földjük kevés vagy nincs is, és a stabil bérleti rendszer kialakítását teljesen háttérbe szorította a földtulajdon körül keltett beteges hisztéria. A egyéni gazdaságként nyilvántartottak száma folyamatosan csökken: 2000 és 2005 között 960 ezerről 706 ezerre apadt.

35 Ha az 5 ha alattiakkal mint önellátó és nem mint árutermelő gazdasággal számolunk, akkor az „egyéni gazdaságnak" több mint 90%-át, az egyéniek területének a 17%-át, az országosnak pedig 8%-át egyszerűen törölni kell az üzem fogalomköréből. Ebben a nem üzemi körben van viszont az egyéni állattartás meghatározó - de szinte teljesen az önellátást szolgáló - része: a szarvasmarha- és juhállomány fele, a sertés- és a baromfiállománynak a 90%-a. Ezekkel az önellátó törpegazdaságokkal és különösen az erre a tevékenységre rászorulókkal a jövőben az agrárpolitikának csak érintőlegesen, a szociálpolitikának viszont annál komolyabban kellene foglalkoznia. A legalább 100 ha mezőgazdasági területtel rendelkező egyéni gazdaságok száma 2005-ben összesen 3746 volt. Ezek művelik az egyéni területek egynegyedét, az ország földjének egy nyolcadát.

36 A gyakorlati tapasztalatok szerint itt kezdődik az a méret, amely képes egy családot eltartani. Ráadásul ez a küszöb egyre feljebb tolódik, többek között azért, mert a már „méretesebb" magyar egyéni gazdaságokban szinte egyáltalán nincs is állattartás.

37 A jövő igazi nagy kérdése az, hogy milyen sors vár a mintegy 55-60 ezer 5 és 100 ha közötti gazdaságra, amelyek ma az ország mezőgazdasági területének mintegy 30%-át művelik meg. Ezzel a mérettel és a többnyire extenzív termelési struktúrával (egy-kétezret kivéve) nem tud megélni egy család. Az alternatíva a következő: spontán koncentráció, amelynek során minden tízből kilenc gazdaság megszűnik (ideértve azokat is, akik 1-2 ha-on önellátókká válnak), a többi pedig átlépi a szintén nem különösebben nagy, 100 ha-os küszöböt. Most mintegy 5 ezernek van 50 ha-nál több területe, vagyis - szigorúan csak a földet nézve - reális kiindulópontnak tekinthető növekedési bázisa. De tőkéjük nekik sincs! Márpedig tőke nélkül a terület növelését csak az EU jelenlegi, az extenzív gabonatermelést ösztönző, területalapú támogatási rendszere indokolja. Viszont ugyanez a rendszer 35 A fogalom már hosszú ideje korrekcióért kiált, hiszen az is egyéni termelő a KSH szerint, akinek egy malaca van! 36 Az egyéni gazdaságok 96 ezres traktorlétszámából viszont 26 ezer az új és nagy, 80 LE-nél nagyobb kapacitású, és van még 8 ezret meghaladó számú gabonakombájn, valamint 9500 teherautó is. A 30-40%-os támogatással elősegített - és súlyos eladósodáshoz vezető - fölös kapacitásának létrehozása az elmúlt évek agrárpolitikájának egyik legsúlyosabb vétke. Vö. Az ezredfordulótól napjainkig (Mezőgazdasági statisztikai összeírások). KSH, Bp., 2006. 37 E gazdaságokban van az ország szarvasmarha-állományának 0,9%-a, a serlések 0,14%-a, s a baromfilétszám 1,2%-a. Vö. Az ezredfordulótól napjainkig (Mezőgazdasági statisztikai összeírások). KSH, Bp„ 2006.