Estók János szerk.: 1956 és a magyar agrártársadalom (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - Varga Gyula: Mezőgazdaságunk nemzetgazdasági szerepváltozásai

tozott követelményekhez való alkalmazkodásra. A politikai és ideológiai béklyók, a későn felismert és vonakodva bevezetett reformok csak előkészítették, de sajnos nem kényszerítették ki az 1990-es évek elején a mezőgazdaságban az új korszakra való zökkenőmentes átmenetet. A mezőgazdaság 1961-re lezárult kollektivizálási kampánya nyomán a termelő típusú szövetkezet lett a meghatározó üzemforma. A szigorúbb formációt jelentő - vagyis zömmel közös termelést folytató és csak 0,6 ha nagyságú háztájit engedő - mezőgazdasági termelőszövetkezetek száma 1961-ben 4228 volt, átlagosan 1171 ha mezőgazdasági területtel. A szakszövetkezeteké, amelyekben a növénytermelés nagy része és az állattartás teljes egésze egyéni keretek között maradt, 423 volt, átlagosan 770 ha területtel. Az ezt követő évtizedek során erőteljes koncentráció ment végbe, és a szakszövetkezetek nagyobb része termelőszövetkezetté vált: 1986ra a tsz-ek száma 1274-re, a szakszövetkezeteké pedig 60-ra apadt, de átlagos nagyságuk 3800 ha, illetve közel 1800 ha-ra növekedett. A szövetkezetek létrejöttével alakultak ki a háztáji gazdaságok is, amelyek funkcióját, legalábbis az eredeti szándékok szerint, az önellátásban és a paraszti tudat ún. fokozatos átállításban határozták meg. Hasonlóan ehhez, ugyancsak önellátási céllal tartották fönn az egykori uradalmi hagyományokra hasonlító illetményföldek rendszerét is, amelyet az állami vállalatok tagjai művelhettek a háztájihoz hasonlóan ingyenes földhasználat keretében. 1961 és 1986 között az állami gazdaság száma is apadt: 270-ről 129-re, ugyanakkor átlagos területük 3250 ha-ról 6100 ha-ra nőtt.

19 Az 1960 és 1990 közötti három évtized leglátványosabb és legjelentősebb változását a termelés alakulása mutatja. A teljes kollektivizálás ugyan megakasztotta az 1956-ot követő látványos termelésnövekedést, de ez csak időleges volt. A növekedés fő hordozója a gabona- és a húsvertikum volt, amelyet átfogó program és a kedvező világpiaci helyzet együttesen alapozott meg. A termelés fejlődésében az átlaghozamok gyors növekedése, a fejlett termelési technológiák terjedése és a fajtaváltás játszotta a fő szerepet. A korszerű termelési eljárások elterjesztésében kiemelkedő szerepet vállaltak a termelési rendszerek, amelyek a fejlett nyugati technológia importját és gyakorlati alkalmazását - külföldön is szokatlan módon - szinte teljes egészében üzleti alapon végezték. A három évtizedet átfogó növekedés indexe a megelőző öt esztendőhöz képest az alábbi képet mutatja: 1956-1960 1961-1965 1966-1970 1971-1975 1976-1980 1981-1985 1986-1990 100,0% 107,1% 115,6% 116,7% 115,5% 111,0% 99,1% 19 Mezőgazdasági adattár III. KSH Bp., 1980.