Estók János szerk.: 1956 és a magyar agrártársadalom (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - Varga Gyula: Mezőgazdaságunk nemzetgazdasági szerepváltozásai

Az erőforrások csekély, de pozitív végeredményű változásával szemben a nagybirtok dominanciája nemcsak megmaradt, hanem erősödött is: az 1000 kh-nál nagyobb területű birtokok 69%-a került az új határokon belülre, s a 100 kat. holdat meghaladó birtokok részesedése az összes területből 31%-ról 42%-ra emelkedett.

2 A tíz évig tartó - kompromisszumokkal teli, ún. „Nagyatádi-féle" - földreform során (az ország földterületének 6,7%-át) 1,05 millió kat. holdat osztottak ki mezőgazdasági művelés és kisebb részben házhelyet jelöltek ki. E területből 423 ezer kisbirtok keletkezett, s 259 ezer házhelyet jelöltek ki. Az adatok jól jelzik, hogy az egy igénylőre jutó átlagosan 2 kat. holdnyi (alig több mint 1 ha) terület életképtelen méretű egységeket teremtett, még az akkori, igen alacsony szintre szállított paraszti igények mellett is.

3 A radikális átalakulás tehát késett, s e tagadhatatlanul pozitív hatású reformlépés ellenére Magyarország továbbra is megmaradt a feudális latifundiumok országának. A földkérdés a napi politikai küzdelmek tárgyává vált. Érdemes idézni néhány sort a népi írók - radikal izmusukról és éleslátásukról egyaránt tanúskodó - pontos és drámai látleleteiből. Szabó Zoltán írja Cifra nyomorúság című könyvében: „E régi értelemben vett parasztság helyébe nem léphetett modern értelemben vett paraszttársadalom... mert az utolsó évszázad politikai rendszere semmit sem védett oly hevesen, mint a nagybirtokrendszert."

4 Erdei Ferenc a Parasztok című könyvében a következőket írja: „Parasztok életének a föld az első törvénye. (...) Csak egyet akarunk: birtokot, földet, ami a mienk s azt csinálhatjuk vele, ami jólesik. (...) Szabadságnak tartjuk a birtokot, a földet... A paraszt a természettel szemben alázatosan dolgozó és a társadalommal szemben alázatosan termelő. (...) A paraszt nem egyénenként és nem közvetlenül szolga, hanem együttesen elkötelezett hűbéres szolgája a társadalomnak, s a birtok az, amely mezsgyéje határáig szabadságnak engedi érezni a paraszt szolgaságot".

5 A politika másik oldalán állók ugyancsak határozottan érveltek a maguk igaza mellett, s mint manapság, akkoriban is erőteljes nacionalista húrokat pengetve. Matolcsy Mátyás szerint „az ország csak akkor van biztonságban, ha az ország földjének minden holdjához tulajdonjogilag hozzá van kötve a nemzetfenntartó magyar nép".

6 Valójában kisebbségben maradtak a racionálisan, az érzelmi oldal helyett a gazdasági ésszerűségre hivatkozók. Nagyfokú előrelátásról tanúskodnak Adorján János agrárstatisztikus és agrárpolitikus szavai, aki a következőket mondja: „Két2 Estók János-Fehér György-Gunst Péter-Varga Zsuzsanna: Agrárvilág Magyarországon 18482002. Argumentum Kiadó-Magyar Mezőgazdasági Múzeum. Bp., 2002. 3 A szerző nem tudja megállni, hogy ne vonjon párhuzamot e földosztás és az 1992 utáni folyamatok között, mely utóbbiak során igazán lehetett volna már tapasztalatunk az ésszerűbb megoldásra is. 4 Szabó Zoltán: Cifra nyomorúság. Cserépfalvi Kiadása. Bp., 1938. Idézi: A földtulajdon és a mezőgazdasági struktúra átalakítása. I. kötet. Agrárgazdasági Kutató Intézet. Bp., 1990. 32. 5 Erdei Ferenc: Parasztok. Akadémiai Kiadó. Bp., 1973. 23. p Matolcsy Mátyás: Új élet a magyar földön. Cserépfalvi Kiadása, Bp., 1938. Idézi: A földtulajdon és a mezőgazdasági struktúra átalakítása. I. kötet. Agrárgazdasági Kutató Intézet. Bp., 1990. 40.