Estók János szerk.: 1956 és a magyar agrártársadalom (Budapest, 2006)

Fehér György: A magyar mezőgazdaság történetének rövid áttekintése, 1848-1956

elhullott a szarvasmarha-állomány fele, a sertés- és juhiétszám 80%-a. Az egyébként is alulgépesített mezőgazdaságban a géppark harmadának megsemmisülése is tetézte a bajt, ráadásul a lóállomány több mint felének elvesztése katasztrofális vonóerőhiányt eredményezett. Az ország területén zajló súlyos harcok sok helyen lehetetlenné tették a termelőmunkát, az országban ellátási zavarok léptek fel. A mezőgazdaság a szó valódi értelmében romokban hevert. A munkaerőhiány és az állatállomány drasztikus csökkenése miatt a mezőgazdaság csak az 1930-as évek termésmennyiségének mintegy a felét állította elő. A bekövetkezett élelmiszerhiány elhárítása azonnali cselekvésre ösztönözte a hazai pártokat, amelyek a gazdasági szempontok mellett politikai indítékoktól is vezérelve keresték a megoldást. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány irányításával már 1944 végén, 1945 elején elkezdődött a harci cselekményektől mentes területeken az élet újjászervezése, a politikai és gazdasági infrastruktúra kiépítése. A kormány egyik legfontosabb intézkedése között tartjuk számon a földreformról 1945. március 17-én kiadott 600/1945. számú ME-rendeletet. A termelésben és a magyar birtokstruktúrában alapvető változást hozó jogszabály végrehajtása mindössze néhány hét leforgása alatt megtörtént. A hazai baloldali pártok elképzelései mellett főleg a Magyar Kommunista Párt (MKP) követeléseit tartalmazó rendelet értelmében a földosztó bizottságok 5,6 millió kat. holdat, a művelhető földterület 35%-áról döntöttek. A földreform során elkobozták és felosztották az 1000 kat. holdon felüli nagybirtokokat és nagybérleteket, a birtokhatárt 100 és 200 kat. hold között állapították meg. Mivel az igényjogosultak száma messze meghaladta a felosztásra kijelölt terület nagyságát, ennek következtében több mint félmillióan csak a megélhetéshez szűken elegendő 5 kat. hold tulajdonhoz jutottak. A radikális földreform a társadalomban földindulást okozó változást eredményezett. Teljesen megszűntek a magántulajdonban és egyházi kézben lévő nagy- és középbirtokok. Ennek következményeként a több évszázadon keresztül, esetenként döntő befolyással rendelkező társadalmi csoport veszítette el anyagi, ezzel együtt politikai és gazdasági befolyásának nagy részét. A rendelet végrehajtásának gazdasági következményeként ugyanakkor magántulajdonban többé nem létezett korszerű nagyüzem, amelyik iránymutató gazdálkodásával hozzájárulhatott volna új termelési technológiák és eljárások hazai meghonosításához. Az 1945-ben megfogalmazott elképzelések szerint ezeket a feladatokat az állami gazdaságok mellett majd - az önkéntesség és fokozatosság elvének figyelembevétele szerint - a fokozatosan szerveződő termelőszövetkezetek veszik át. Az ország életét alapvetően meghatározó gazdasági körülmények alakulása és a belpolitikai életben lejátszódó csatározások miatt csakhamar nagy terhek nehezedtek a mezőgazdaságra, és súlyos megpróbáltatások vártak az agrártársadalomra. A mezőgazdaságból élő nincstelenek évszázados álmának teljesülése, földtulajdonhoz juttatásuk ellentételeként, a kommunisták befolyásának mind jelentősebb kormányzati pozícióba kerülésével egyre nagyobb nyomás nehezedett az új és a birtokaikat még megtartható régi tulajdonosokra. A mezőgazdaságot ért veszteségek ellenére az ágazatnak teljesítenie kellett alapvető feladatát: az ország élelemmel történő ellátását, hozzájárulni a háborús jóvátétel óriási terhiéhez. A kínálat és kereslet egyensúlyának tartós megbomlása, azaz az áruhiány miatt felpörgő hiperinfláció - a háború alatt bevezetett kötött gazdálkodási rend-