Estók János szerk.: 1956 és a magyar agrártársadalom (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - Romány Pál: A „Nagy Imre-tanszék" és utóélete

Romany Pál A „Nagy Imre-tanszék" és utóélete „A múltat vállalni emberséggel, felnőtt nemzetként, szorongás és öncsonkítás nélkül, nem a gyengeség, hanem az erő jele és egyben forrása is" Kosáry Domokos A Mintagazdák Országos Értekezletén 1948-ban mondta Nagy Imre, az Országgyűlés elnöke: „nehogy lebecsüljük a szaktudás fontosságát... A technika holt anyag, ha nincsenek hozzáértő emberek, akik azt célszerűen alkalmazni tudják... Azt is tartsuk szem előtt, hogy rossz szakember viszont nem lehet jó demokrata". Pártját, a már egyesült kommunista és szociáldemokrata pártot is képviselte ott, miként beszédében külön is hivatkozott erre. Talán már számolt is azzal, hogy kinevezik - ahogyan 1948. szeptember 15-én meg is történt - az akkor alapított közgazdaság-tudományi egyetem agrárpolitikai tanszékére egyetemi tanárnak, tanszékvezetőnek. Tény, hogy állandósultak a viták Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Révai József, valamint Nagy Imre között. Végül az előbbiek határozati javaslatban fogalmazták meg politikai bírálatukat a „paraszti tulajdon pártján" álló Nagy Imrével szemben.

1 Nagy Imre átvette az agrárpolitika tanítását az - általa és S. Szabó Ferenc parasztpárti földművelésügyi minisztériumi államtitkár által 1945-ben létrehozott, majd Tildy Zoltántól is támogatást élvező - Magyar Agrártudományi Egyetemen. Hamarosan ugyanezt tette a Zsámbékon működő „káderképző", a gyakorlati életből beiskolázott, gyorsított képzést végző Mezőgazdasági Akadémián is.

2 Abban az időben a „legnagyobb szektor" az agrárgazdaság volt Magyarországon. A mezőgazdasággal foglalkozók aránya 56%-ot képviselt az 1980. évi 13%-kal és a jelenlegi 5%-kai szemben. Nagy Imre tekintélyes tanártársai között volt a gazdaságföldrajzot tanító, Franciaországból hazatért Markos György; az Amerikai Egyesült Államokban iskolázott géptanos professzor, Rázsó Imre; a biogenetikus Győrffy Barna; a mezőgazdaság-tudományi kar dékánja, Manninger G. Adolf; az állatgenetika kivételesen fiatal professzora, Horn Artúr és az állattenyésztés elismert tudósa, Schandl József, későbbi Kossuth-díjasok. (Közülük jó néhányan 1956-ban is Nagy Imre nézeteit követték, nem minden következmény nélkül.) Az ún. tanszéki asszisztencia is jól felkészült, tettrekész fiatalokból állt, például Györffy Bélából és Csizmadia Ernőből később akadémikus lett, Fekete Ferencből Afrikában is tanító közgazdászprofesszor, Zsarnóczai Sándorból tanszékvezető egyetemi tanár, a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetségének (Párizs) egyik vezetője. Gyenes Antal az 1956-os 1 Dokumentumok az 1948-49-es agrárpolitikai vitáról. Agrártörténeti Szemle, 1988. 12. 187-220. 2 Kinevezési okmányát Erdei Ferenc miniszter írta alá havi 1100 Ft-os (másodállás miatt 50%-os) havi illetménnyel, 1950. január l-jétől kezdődően.