Estók János szerk.: 1956 és a magyar agrártársadalom (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK - Sipos Levente: Fehér Lajos tevékenysége 1956-1958-ban
gorikusan elhatárolódik a párt, és elzárja a személyi visszarendeződés, a teljes intézményi restauráció útját, aminek megvan a veszélye; ha az októberi eseményeket progresszív nemzeti demokratikus mozgalomnak tekinti, hozzátéve, hogy az ellenforradalmi elemek kezdettől jelen voltak, s fokozatosan előretörtek, különösen október 30-tól". 15 E tárgyalásos politika nagyobb teret kívánt engedni a demokratikus játékszabályoknak, rugalmasabb politikát akart folytatni más szervezetek irányában. A „kemény" politika képviselői először megtorlásokkal rendet akartak csinálni, csak utána tárgyalni. Ez az erősebb szárny dolgozta ki az ellenforradalom koncepciót. Fehér Lajosnak novemberben sok kezdeményezése volt. Például a november 11-i KB-ülésen bírálta az SZKP-t, mert helytelen álláspontot foglalt el a szocialista országokkal szemben, s emiatt javasolta, hogy szervezzenek találkozót a nyolc szocialista ország vezetői, és tárgyalják meg pártjaik, országaik viszonyát. Felvetette, hogy bizonyos idő múlva a szovjet csapatokat nálunk váltsák fel lengyel, bolgár vagy jugoszláv csapatok. Téziseket dolgozott ki a nemzeti kérdésről, a függetlenség problémájáról. A november 21-i intézőbizottsági ülésen indítványozta a régi ellenzék egy részének bevonását a munkába, például Szigethy Attiláét. November utolsó harmadában kritikus helyzetbe került. Hangos, veszekedésbe torkolló súlyos nézeteltérés támadt ő és Kádár között - mindketten indulatos egyéniségek voltak - egy cikktervezet miatt, amelyben a Népszabadság szerkesztősége állást kívánt foglalni a Pravda és a Borba vitájában, amely Tito pulai beszédéről folyt. Kádár nem engedélyezte a szovjet pártlapot bíráló állásfoglalás megjelentetését, mire a szerkesztőség sztrájkba lépett. November 24-én nem jelent meg a lap. Fehér Lajos pedig még aznap repült főszerkesztői székéből. 16 Az összetűzésben a szovjetek keze erősen benne volt. Malenkov, Szuszlov és Arisztov november 22-én azt jelentette Budapestről az SZKP KB-nak, hogy Fehér Lajos ellenséges, „leghatározottabban kifejezi az SZKP politikájával szembeni elégedetlenségét, úgy tűnik, teljes mértékben osztja a jugoszláv politikát... Szerkesztői helyzetével élve Fehér Lajos igyekszik nyilvánosságra hozni a sajtóban saját nézeteit és beállítottságát, és ez sikerül is neki, amikor Kádár elvtárs nem ér rá odafigyelni... Részletesen beszélgetni fogunk Kádár elvtárssal és a végrehajtó [intéző-] bizottság tagjaival Fehér Lajosról, mivel nem lehet tovább tűrni fegyelmezetlenségét, mint szerkesztőét." 17 Az említett szovjet politikusok november 24-én jelentették, hogy beszéltek Kádárral Fehér Lajos „provokációs" tevékenységéről, 15 Uo. Bevezető. 17. 16 Részletesen lásd: A Népszabadság letiltott cikke 1956 novemberében. Közli: Sipos Levente. Múltunk, 1992. 1. 131-144. - Fekete Sándor Az 1956-os felkelés okairól és tanulságairól című, 1956 végén és 1957 elején írott politikai röpiratának 1989-es legális kiadásához írott utószavában megemlíti, hogy 1956 novemberében többször találkozott Fehérrel, november 18-án felajánlotta neki főszerkesztői székét azzal, hogy „nincs kedve élihez a munkához, engem szívesen látnának, ő elmegy leszerelni a borsodi sztrájkot, s utána mezőgazdasági vonalra tér át". Azt is közli - s ez is hozzátartozik Fehér Lajos politikai arcéléhez -, hogy 1957 februárjában titkos üzenetet kapott tőle, hogy letartóztatás fenyegeti, meneküljön el. Fekete el is indult a jugoszláv határ felé, de visszafordult. Ha nem is akkor, de 1958 októberében valóban letartóztatták. (Hungaricus: Az 1956-os felkelés okairól és tanulságairól. Kossuth Könyvkiadó, 1989. 204., 185. 17 Hiányzó lapok 1956 történetéből. Dokumentumok a volt SZKP KB Levéltárából. Szerk. Vjacseszlav Szereda-Alekszandr Sztikalin. Móra Ferenc Könyvkiadó, 1993. 170-171.
