W. Nagy Ágota szerk.: A magyar mezőgazdasági, kertészeti, erdészeti és vadászati szaknyelv kialakulása. (Bpudapest, 2003)
W. Nagy Ágota: A sokoldalú bencés tudós és gazdász, Szeder Fábián szerepe a nyelvújításban
A sokoldalú bencés tudós és gazdász, Szeder Fábián szerepe a nyelvújításban 1 W. NAGY ÁGOTA Köztudomású, hogy a bencések a mezőgazdaság művelése és fejlesztése terén kimagasló eredményeket értek el hazánkban. Közülük Szeder Fábián, a reformkorban élt sokoldalú tudós sem volt kivétel. 1784-ben született a felvidéki Csábon (ma: Cebovce - Szlovákia), s 1859-ben, ugyancsak a Felvidéken, Füssön (ma: Trávnik - Szlovákia) halt meg. A bencés szerzetes, tanár, gazdász a palócság első magyarországi kutatója. 1803-ban lett a rend tagja, s 1808-ban szentelték áldozópappá. Esztergomban, Győrött, Celldömölkön, Komáromban, Nagyszombatban tanított. 1828-tól hat éven át szerkesztette az Uránia c. folyóiratot. A Pannonhalmi Főkönyvtár berendezése, számos gyűjteményének rendszerezése, gyarapítása mellett a főapátság kertészetében 12 évig, a füssi birtokon 18 évig a jószágkormányzói feladatot is ellátta. Hirdette az angol (tájképi) kertek előnyét, és szorgalmazta létesítésüket. Elsők között termesztett cukorrépát, s számos külföldi szántóföldi és kertészeti növény hazai elterjesztésében közreműködött (20. kép). A magyar nyelv alapszabályainak lefektetésében fontos szerepe volt. Palóc-magyar szójegyzéke néprajzi és nyelvtudományi érték. Szeder Fábián tehát három területen különösen eredményesen működött: a magyar nyelv alapszabályainak lefektetése, tisztaságának megőrzése, a palócság kutatása és a kertészet terén. Mindezek közül a magyar nyelv szeretete, őrzése és ápolása szinte a legfontosabb volt számára. „Világos, hogy életünk módja valamennyire különböztet bennünket hivatalunkban, de a köz kötelesség mégis tsak eggyet kíván tőlünk: hogy Hazánkat szeressük. Eme gerjedelem a szívben lappangva betsületes, hanem nem elégséges a' tselekedetek nélkül" - vallotta egy levelében. Ami tőle telt, meg is tette. A magyar szókincs összegyűjtése mellett az idegen kifejezések lehetőség szerinti kerülését, valamint a meglévő nyelv, a régi nyelv s a tájszólások őrzését, terjesztését hirdette és végezte. Tökéletesen felismerte az anyanyelv fontosságának szerepét a nemzet fennmaradásában. „Az ollyan a'ki anyai nyelvét nem tudgya, nincs otthon hazájában, és ollyannak látszik előttem lenni, mint a' mesterséges hangokra tanított madár, melly természetes énekét elfelejti, és új nótáját hibásan vakogja" - olvashatjuk az 1823ban írt, „Észrevételek és gondolatok" című feljegyzései között. ' Az előadás témája W. Nagy Ágota: „...Az időt okosan használni..." c, Szeder Fábián OSB 1784-1859 életírásából vett, átdolgozott és kibővített részlet.
