W. Nagy Ágota szerk.: A magyar mezőgazdasági, kertészeti, erdészeti és vadászati szaknyelv kialakulása. (Bpudapest, 2003)
Szabó László Péter: A talajtan és agrokémia nyelvezete Magyarországon a 19. században
A talajtan és agrokémia nyelvezete Magyarországon a 19. században SZABÓ LÁSZLÓ PÉTER A 18. században Európa a nemzetállamok kialakulásának korát élte, Magyarországon is ekkoriban, II. József uralkodása alatt és után kaptak különös hangsúlyt az ilyen irányú törekvések. Ennek egyenes következménye volt a nemzeti nyelv hangsúlyozott igényének megjelenése, ami a nyelvújításhoz vezetett. A magyar irodalomban megjelenő mozgalom úttörőinek számos nehézséggel kellett megküzdeniük. Akkoriban Magyarországon három nyelvet beszéltek: a magyart, a latint és a németet. Hazánkban a latin nem volt holt nyelv, a nemesség második anyanyelve volt. Az Osztrák-Magyar Monarchia pedig óhatatlanul magával hozta a német nyelv használatát. A 18. században megjelent könyvek többsége latin nyelvű volt, a 19. századi könyvek között, a nemzeti nyelv térhódítása ellenére, még igen szép számmal akadtak német nyelvűek. Az egyes tudományos szakterületek hazai művelőinek kellett a nem kis feladatot jelentő szaknyelveket megalkotni. Ez különösen érvényes volt az akkoriban tudománnyá váló mezőgazdaságra. A 18. század végén Mitterpacher Lajos összefoglaló mezőgazdasági munkája, az „Elementa rei rusticae" ugyan még latin nyelven jelent meg, de Tessedik Sámuel és Nagyváthy János már magyar nyelven is értekezett a mezőgazdaságról. A 19. század elejének legkiemelkedőbb magyar mezőgazdasági szakírója és polihisztora, a keszthelyi Georgikon tanára, Pethe Ferenc volt. 1805-ben megjelent munkája, a „Pallérozott mezei gazdaság" korának legmodernebb tudományos eredményeit tartalmazta. Könyvének megírásában nagymértékben támaszkodott Albrecht Thaer munkásságára. Az orvosból lett tanár és mezőgazdasági szakíró volt a tudományos mezőgazdaság megalapítója. Nagy teret szentelt a modern kémia egyik megalapítójának, Lavoisier kutatási eredményeinek. A mezőgazdaság tudományok közé emelkedésében kulcsszerepet játszott a kémia eredményeinek átültetése a mezőgazdaságba. Nem véletlen, hogy a 18. és 19. századi mezőgazdaság megújítói között szép számmal voltak az alkalmazott kémia gyakorlói, orvosok, gyógyszerészek. Pethe Ferenc a szakkifejezések fordításakor az addig megjelent, néhány magyar nyelvű kémiai tárgyú írásra támaszkodhatott. Talajjal kapcsolatos szavakat és számos kémiai kifejezést kellett alkotnia. Ezért sokszor még a legalapvetőbb kifejezések is magyarázatra szorultak. A félreértések elkerülése végett - ahogy később számos követője is - megadta a kifejezés angol, német, francia, sőt sok esetben latin megfelelőjét. A talajt „földbőrnek" nevezte „a
