W. Nagy Ágota szerk.: A magyar mezőgazdasági, kertészeti, erdészeti és vadászati szaknyelv kialakulása. (Bpudapest, 2003)

Előszó

Előszó „Elegendő ok nélkül sem az óságon, sem az újságon nem tanácsos kapkodnunk." Szeder Fábián Különös, kettős örömként éltem meg e tudománynapi konferencia szervezését. Kettős örömként, mert előadással is készülhettem rá. S hogy ez miért kettős öröm? Azt mondják, mindenki életében van egy „fő" dolog, ami az érzelmek és az értelem szemüvegén át nézve valamiféleképpen „elsőbbséget élvez" a többihez képest. Számomra a magyar nyelv szeretete, szépségeinek, sajátosságainak, ízének ismerete, az élvezet, hogy ezeket a gyönyörű szavakat formálhatom, játszhatok velük és gyermekeimet taníthattam rá, a legtisztább örömök egyike. Nagyszerű élmény volt kedves előadótársaim megkeresése és fölkérése, mert mindegyikükben valami hasonló örömet fedeztem föl, az anyanyelv szeretetét, a másokkal megosztani vágyás élményét, a tiszta megőrzés sürgető igényét. Hát ez volt az egyik. A másik, hogy kedvenc tudósomról, a bencés szerzetes Szeder Fábiánról ezúttal nyelvészi munkássága kapcsán emlékezhetek meg. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum munkatársai közül többen évek óta foglalkoznak - tágabb értelemben vagy szorosabban - a kötet címadó témájával. Az agrártörténeti kutatások izgalmas része az egyes tudományágak korai időkből származó írásos emlékeinek megértése, helyes értelmezése és ma használatos nyelvünkbe történő „átsimulásának" nyomon követése. Legyen az növénytermesztés, állattenyésztés, erdészet, vadászat, régészeti növény- vagy állattan, a mezőgazdaság minden ágában a szakkifejezések egész sora született újjá, vagy éppen alakult ki a nyelvújító törekvéseknek köszönhetően. A konferencián e kutatómunkák eredményét, illetve más irányú kutatások nem lebecsülendő „melléktermékét" foglaljuk egységbe. A téma mind tökéletesebb kibontása érdekében a szakterület elismert művelőit is megszólítottuk. így előadóink sorában üdvözöljük a Magyar Tudománytörténeti Intézet, a Veszprémi Egyetem, az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Tápiószelei Agrobotanikai Intézet és a Szent István Egyetem munkatársait. Meggyőződésünk, hogy a tudománytörténeti konferencia nemcsak mezőgazdasági szaknyelvünk, hanem anyanyelvünk legjelentősebb változásait is nyomon követi. Célunk mindevvel nem csupán a múlt felidézése, hanem a legfontosabb nyelvi értékek megőrzése, megbecsülése és rögzítése is. Ennek szellemében, az itt következő előadásokkal ünnepeljük a Magyar Tudomány Napját 2003-ban, a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban. W. NAGY ÁGOTA