W. Nagy Ágota szerk.: A magyar mezőgazdasági, kertészeti, erdészeti és vadászati szaknyelv kialakulása. (Bpudapest, 2003)

Bartosiewicz László: Archeozoológia vagy régészeti állattan?

A szemantikai jellegű félreértések elkerülése szempontjából a nemzetközileg elfogadott latin (olykor görög eredetű) elnevezések felbecsülhetetlen jelentőségűek. Ezek legfontosabbjait a magyar hangtan szabályai szerint átírva a hazai szakszövegekben is viszonylag széles körben alkalmazzuk. Ismeretük a nemzetközi régészeti/ember- és állattani szakirodalom megértéséhez nélkülözhetetlen, a régészeti állattan szabad, nyelvi határok nélküli gondolatcseréjének feltétele. Ugyanakkor a Magyar Tudományos Akadémia 1987-ben megfogalmazott irányelve is megszívlelendő, amely szerint ha a magyar kifejezések az idegennel azonos jelentésűek és tartalmúak, tehát nem veszélyeztetik a szöveg szakszerűségét, használatuk részesüljön előnyben. Rendszertani nevek A korszerű növény- és állatrendszertan alapját képező, Kari Linné által 1758-ban megalkotott kétnevű nevezéktanról tudnivaló, hogy benne valamennyi lénynek a rendszertani nem (genus) és faj (species) szerinti neve van. Szellemtörténeti szempontból érdekes, hogy Linné, a svéd lelkész szigorú pontossággal foglalta merev rendszerbe a teremtett világ állatait, azaz munkája a fajok változatlanságának elképzelésén alapult. Emiatt a latin nevek nem tükrözik a háziasítás folyamatát, a háziállat és vad őse között fennálló közvetlen rokonságot (pl. őstulok-Bos primigenius, házimarha-Bos taurus). Márpedig az első háziállatok pontos meghatározása a régészeti állattan egyik sarkalatos kérdése.

6 Kerek két évszázaddal Linné korszakalkotó munkájának megjelenése után, 1958-ban Herwart Bohlken tett javaslatot a szép nevű infraszubspecifikus nevezéktan bevezetésére, amely a vad ős és háziasított változatának biológiai folytonosságát hivatott kifejezni.

7 Ennek szellemében a vad ős kettős, linnéi nevéhez egy f. (forma) rövidítéssel elkülönített harmadikat csatolnak, amely lehet a latin „házi" jelző (pl. házisertés-Sus scrofa f. domestica), vagy az eredeti, Linné által adott háziállat fajnév (pl. házimarha-Bos primigenius f. taurus). Ez a vitathatatlanul pontosabb megoldás azonban bonyolultsága miatt nemigen terjedt el. A Nemzetközi Állattani Nevezéktani Bizottmány (ICZN) legújabb szakvéleménye szerint 17 háziállat (1 rovar-, 1 hal- és 15 emlősfaj) esetében a hagyományosan bevett (azaz a vad ősétől teljesen eltérő), elsőként bevezetett kettős latin név használandó.

8 Meglehet, a latin elnevezések körüli viták a magyar szaknyelvet látszólag csak közvetve érintik, az egységes tudományos nevezéktan használata a magyar szakirodalomban is elengedhetetlen. A magyar nyelvű szak6 CIutton-Brock, J. 1981. ' Matolcsi J. 1975. 42. " Opinion 2027, 2003. 81.