W. Nagy Ágota szerk.: A magyar mezőgazdasági, kertészeti, erdészeti és vadászati szaknyelv kialakulása. (Bpudapest, 2003)

Bartosiewicz László: Archeozoológia vagy régészeti állattan?

Archeozoológia vagy régészeti állattan? BARTOSIEWICZ LÁSZLÓ A régészeti állattan eredete, fogalma és elnevezései Noha az elterjedt magyar kifejezés ismeretében tanulmányunk címe költői kérdés, kifejezi azt a kettősséget, amely csaknem minden tudományban a korszerű magyar szaknyelv kialakítását és fenntartását kíséri. A különböző kutatási területek átfedéseit kamatoztató tudományos együttműködés az elmúlt évtizedekben a régészetben is elterjedt. Az ásatag embermaradványok elemzése mellett hazánkban az állatcsontok vizsgálata talán a régészet legnagyobb hagyományú természettudományos ága. Az állati kövületek vizsgálata már a felvilágosodás hatására hazánkban is megindult. A korai magyar nyelvű őslénytani szakirodalom egyik klasszikusa, az 1786-ban Kolozsvárt nyomtatott „Magyar minerológia", Benkő Ferentz munkája (6. kép). E komoly tudományos munka szövegét, ma így mondanánk, nehézkes báj jellemzi. A 106. tétel például így szól: „KÖVÉVÁLT MADARAKTSONTYAI. Ornitholithi, vesrsteinerte Vögel, mellyek leg-ritkábbak és sokan Természet-jádzásinak vagy tsak Incrustátumoknak Béborittattaknak tartanak..."

1 Figyelemre méltó azonban a kor tudományosságának megfelelő latin és német szakkifejezések felsorolása és példamutatóan szakszerű magyar fordítása, amely az egész művön következetesen végigvonul. A korán felvirágzó őslénytanhoz képest a régészeti állattan viszonylag fiatal tudomány: az első ilyen tárgyú tanulmányt hazánkban jóval a nyelvújítás után, 1859-ben jelentette meg a sokoldalú tudós és politikus, Kubinyi Ferenc (7. kép), „A teve és a ló, állat- és őslénytani s a Magyarok keletről kijövetelére vonatkozólag történelmi tekintetben" címen. Ez a mai szemnek kissé körülményes fogalmazás szabatosan foglalja össze a kutatás célját, és utal szakterületünk módszertani kapcsolataira is. A régészeti állattan (archeozoológia) a régészeti ásatásokon lelt állatmaradványok meghatározásával, elemzésével, természet- és társadalomtudományi értelmezésével foglalkozik. Tárgya mindenkor a kulturális közegből, azaz régészeti lelőhelyről előkerült állatmaradványok értékelése. Ebben különbözik az őslénytantól (paleontológia), illetve ősállattantól (paleozoológia), amely zömmel az emberi civilizáció megjelenése előtti állatok kövületeinek természettudományos vizsgálatával foglalkozik.

2 1 Benkő F. 1786. 160. 2 Az ógörög arkhaios és palaios szó egyaránt régit, ősit jelent. Ebben az esetben csak az egyezményes, tudományos nyelvhasználat tesz közöttük lényegi különbséget.