Kecskés Sándor szerk.: Az országos mezőgazdasági kiállítások és vásárok története 1881-1990. (Budapest, 1996)

Tanulmányok - FEKETE LAJOS: Sertéstenyésztési kiállítások (lektor: Kovács József)

hízó-végtermékkel ismertessék meg a látogatókat. A kiállítók közül 35 fehér hússertést, 6 cornwallt, 6 mangalicát és 1 öve s sertést hozott fel. A kiemelt díjakat következetesen a bacon-típusú nagyfehér hússertések kapták - nemcsak most, hanem az 1967-es kiállításon is. Érdemes a feljegyzésre, hogy 1962 óta különböztetik meg a kiállítási bírálatok alkalmával a nagyfehér fajta e típusán belül az angol és a svéd jelleget. A következő, sorrendben a 67. kiállításra 1970-ben került sor. A felhozott állományra a legjellemzőbb a korábbiakhoz képest jelentősen kibővült "fajtaválaszték" volt. A koca-nagydíjat lapálykollekció nyerte (a teljes felhozatal 26%-a lapály fajta volt), megjelent az észt-lapály, bemutatkozott a pietrain, a nagyfehér x pietrain FI végtermék, és első ízben állították ki a KA-HYB néhány vonalát, melyek akkor még kifejezetten bacon-típusúak voltak. Nevezetes ez a kiállítás azért is, mert köztenyésztésben szereplő fajtaként - ekkor búcsúzott a mangalica. A későbbi kiállításokon csak már mint "őshonos" fajtával lehetett vele találkozni. A magam részéről ezt a kiállítást tekintem olyannak, amely a mai megítélés szerint is korszerűnek mondható tenyésztési (tartási és takarmányozási) eljárások nyomán bekövetkező, valóban eredményes nemesítő munkáról tanúskodott. A kiállított két hibridről röviden a következőket: a) 1971-ben záródott az új, "korszerű sonka-típusú sertés" kialakítására irányuló törekvésem azzal, hogy az Országos Mezőgazdasági Fajtaminősítő Tanács "államilag elismert fajtának minősítette a magyar nagyfehér hússertés x pietrain FI és a Cornwall x pietrain FI sertésfajtákat". Ez a két keresztezési termék 110 kg-ban vágva sem zsírosodik el - annak ellenére, hogy már telt a sonkája, lapockája, karaja. Ez a két - új és magyar viszonyok közé illő típusú - hibridem "gödöllői sonkasertés" néven vált ismertté. Ebben a két új típusú keresztezési termékben testet öltött genetikai érték elismeréseként ugyanebben az évben a Fajtaminősítő Tanács "köztenyésztésre engedélyezte a pietrain sertés állatfajtát". Ezzel honosító munkám "hivatalosan" lezárult, és fajtafenntartó feladattá alakult. b) 1972-ben lett "államilag elismert fajta" a KA-HYB hibridsertés, amelyet ekkor négy alapvonalra épített Anker Alfonz: a svéd és angol nagyfehérre, valamint az angol és holland lapályra. Ez is jelzi, hogy a végtermék - mint arra utaltam - kifejezetten bacon-típusú volt. Idők múltával a tenyésztési program lényegesen összetettebbé vált. Az 1975. évi kiállításon tovább nőtt a felhozott sertésfajták száma. Különösen szembetűnő volt ez a lapály-fajtacsoportban: egymás mellett volt szemlélhető a svéd, angol, belga, észt, NDK és NSZK lapály fajta. A duroc és a hampshire fajták most szerepeltek hazai kiállításon először - csakúgy, mint a bábolnai TETRA-S és a herceghalmi HUNGÁHIB hibridkonstrukciók. Ez utóbbiakról röviden: a) 1978-ban nyert állami elismertést az a - Bábolnai Mg. Kombinát és az NSZK-beli TETRA Zucht GmbH vállalat által közösen kialakított - hibridsertés, amely összesen 9 fajta - sikert ígérő nagyszámú kombinációjának tesztelésére épült. b) 1981-ben kapott állami elismerést a Herceghalmi Kísérleti Gazdaságban - Csire Lajos irányításával - kialakított HUNGÁHIB hibridsertés. Ennek legeredményesebb változata a 39-es volt, amelynek felépítésében a nagyfehér, a holland lapály, a hampshire és a pietrain fajták vállaltak szerepet, tehát a végtermék már távolodott a bacon-típustól és közelített a "korszerű sonkatípushoz". A következő kiállítást 5 év múlva, 1980-ban tartották. A sertésrészleg karakterét ekkor már az "iparszerűen üzemelő sertéstelepek" határozták meg, melyeknek száma az az évben publikált adatok szerint 276 volt az országban. Ezen a kiállításon mutatkoztak be az integráló szerepet betöltő "rendszergazdák" (rendszerszervezők): a KA-HYB, ISV, HUNGÁHIB, Agrokomplex, Bábolna, Mezőhegyes. A felhozott sertések fajtaösszetétele - a korábbi kiállításhoz képest - csak annyiban változott, hogy a három "nagy" hibrid: a KA-HYB, a HUNGÁHIB és a TETRA-S - amint ez várható is volt - előretört, és számottevően járult hozzá az egész sertéskollekció képének kialakulásához. Újdonság egy volt: a Városföldi Állami Gazdaság szalámi-hibridje, amit azért alakítottam ki, mert szalámiiparunk húsigényét a begyűjthető "öregsertések' ' mennyisége nem elégítette ki, és a húsipar a fehér "kommersz" vágósertések húsát dolgozta bele a tartós hentesáruba. Ezt az - elnevezésem szerint -