Kecskés Sándor szerk.: Az országos mezőgazdasági kiállítások és vásárok története 1881-1990. (Budapest, 1996)

Tanulmányok - CSOMA ZSIGMOND: Kertészeti és szőlészeti-borászati vásárok és kiállítások Magyarországon (XIX-XX. sz.) (lektor: Gyúró Ferenc)

Az 1885. évi kiállítás jó alkalom volt a gyümölcstermesztés bemutatkozására is. A termesztési színvonal emelése érdekében a minisztérium faiskola-felügyelőket alkalmazott, több százezer gyümölcsfa vadalanyt, oltóvesszőt és magot adományozott. A kiállítás II. csoportjában, a 49 kertészeti kiállító között magánszemélyt és jogi személyt is találhattunk, így pl. Frommer A. Hermannt, Katona Zsigmondot Kecskemétről, aki oltóviasszal jelent meg a pavilonban, Mauthner Ödönt, Mühle Vilmost vagy id. Peez Ármint és ifj. Peez Ármint. A 15 gyümölcstermesztési kiállító között Bereczki Máté a „Gyümölcsészeti vázlatok" c. alapvető és nagyjelentőségű pomológiai munkáját állította ki. A díszkertészet, dísznövénytermesztés a XIX. század utolsó harmadában már figyelemre méltó fejlődést ért el. A kertészeti ágat díszkertészetre, kereskedelmi értékesítésre és tájkertészetre osztották fel, és a kiállításon is így mutatta be a rendezőség. A nagyobb kastélyokat többnyire rendezett parkokkal vették körül, amelyeket szakképzett, a dísznövénykertészethez értő uradalmi kertészek gondoztak. A nagysikerű országos kiállítás utáni években is rendeztek kisebb, regionális kiállításokat, ahol a kertészet és a szőlészet-borászat szintén fontos szerepet játszott. Az Erdélyi Gazdasági Egylet 1886-ban Kolozsvárott a köztelkéről adta ki a kiállításához szükséges oltógallyakat és gyümölcscsemetéket, amelyeket ugyaninnen meg is lehetett rendelni. A fajtákat Lucas rendszere szerint osztályozták, és 3-4 éves korban árusították. A katalógusban a fajta nevének említése mellett az érésidőt, a növekedési erejét, a termékenységét, a gyümölcs nagyságát is feltüntették. A fajtaváltást tükrözte már az, hogy a régi, nagyhírű tájfajták (Batul, Ponyik, Szász pap alma, Bánffy Pál almája, Besztercei szilva, Nagyszombati kajszi, Badacsonyi óriás cseresznye) mellett újabb nyugat-európai, francia, belga, német fajtákat is forgalmaztak, árusítottak, illetve oltottak és neveltek a faiskolájukban. Helyi kiállításokat rendeztek pl. Balatonfüredenis 1883., 1888., 1909., 1922., 1929., 1933-ban vagy Balatonalmádiban 1909-ben. 1890-ben rendezték meg a Magyar Királyi Földmívelésügyi Minisztérium borászati és szőlészeti intézeteinek és „közegeinek" kiállítását Budapesten. 1889-ben nyitotta meg a Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegyei és a Kecskemétvidéki Gazdasági Egyesület a gyümölcs-szőlő-bor és szeszipari kiállítását. Az 1890. évi aradi kiállításon a főbejárattal szemben állt az iparcsarnok, ettől balra a bor- és szeszcsarnok. Az épületek „faalkotmányok" voltak, de kívül és belül szépek. Akiállítás az aradi és a temesvári iparkamarák területére terjedt ki, tehát felölelte Arad, Temesvár, Versec, Pancsova városokat, Arad, Békés, Csanád, Hunyad, Krassó-Szörény, Temes és Torontál megyéket. A kiállítás állandó területén kívül tartották meg a gyümölcskiállítást és a különböző állatkiállításokat. Az 1891. évi temesvári kiállítás parkszerű kerete, gondosan elkészített virágágyai, zöldfelületei, kupolás épületei a kiállítások igényesebb esztétikai elvárásainak is megfeleltek, miközben pl. Mauthner Ödön „gazdag múzeumszerű és minden irányban instruktiv (vetőmag) mintagyűjteményeit", vagy a kertészetet, borászatot és a gyümölcstermesztést emelték ki példamutatásul. 1892-ben az Országos Magyar Kertészeti Egyesület nagy nyári virág- és rózsakiállítást nyitott, majd a következő év tavaszán nagy kertészeti kiállítással örvendeztette meg a rendező bizottság a csodálkozó és a virágok pompájától meglepett látogatóközönséget. Az 1896. évi ezredévi kiállítás Az 1896-os év időjárása rendkívül kedvezőtlen volt a növénytermesztés számára, különösen a kertészeti kultúrák szenvedték ezt meg. A kiállításra ezért a vártnál kevesebb gyümölcs és szőlő érkezett, sőt nagy erőfeszítésbe került a kiállítási anyag biztosítása is. Az őszi nagy gyümölcs- és szőlőkiállítás katalógusának tanúsága szerint zöldséget és virágot is keveset küldtek be. Főleg őszi-téli gyümölcsfajtákat, köztük több már ismert régi, ősi fajtát küldtek be. Az országos kiállítás általános katalógusa I. kötetében a VI. csoportban tárgyalta a mezőgazdasági kiállítást 17 alcsoportban. A 3. alcsoportban a hüvelyeseket, a 4. alcsoportban a kereskedelmi és gyógynövényeket ismertették. A kisgazdák a vármegyei gazdasági egyesületek kiállításainak keretében mutatták be termékeiket, tárgyaikat. A középbirtokosok kiállított terményei között a takarmánynövények is megjelentek a borok mellett. Gr. Erdődy Ferenc 1869-esés 1889-es somlói borai, 1892-es aszúja, 1893as somlai ürmöse, 1893-as ság-hegyi bora, és oportó bora nyert elismerést. A katalógus II. kötete VI. csoportja 7. alcsoportjában ismertették a kertészetet és a 8. alcsoportjában