Kecskés Sándor szerk.: Az országos mezőgazdasági kiállítások és vásárok története 1881-1990. (Budapest, 1996)

Tanulmányok - UNK JÁNOS: Növénytermesztés (lektor: Bócsa Iván)

Javuló termelési feltételek Egyik fontos feltétel volt, hogy a biológiai alapok, vagyis a köztermesztésben lévő fajták termőképessége számottevően javult. Jelenleg 23 búzafajta és 40 kukoricahibrid van köztermesztésben. A búzafajták biológiai termőképessége hektáronként 6-7 tonna, a kukoricahibrideké meghaladja a 10 tonnát. A gabonatermelés gépesítésében forradalmi változást a termelési rendszerek megjelenése hozott; a bábolnai IKR, nádudvari KITE, a szekszárdi KSZE, a bajai BKR és több más kisebb területre kiterjedő növénytermelési rendszer dolgozott. A búza és kukorica mellett nem elhanyagolható az egyéb kalászos gabonafélék termelése sem. Őszi árpát 1961-65-ben 309 ezer hektáron termeltünk. Az 1976-80-as évekre termelése a mélypontra jutott, mivel jó fajták nem kerültek a köztermesztésbe. A 70-es évek végén néhány nagyüzemben kialakították a Kompolti korai fajta legkedvezőbb technológiáját, vegyszeres szárszilárdítást alkalmaztak, s ennek következtében a terméseredmények gyorsan javultak. Elkezdődött tehát a termelés „reneszánsza". A tavaszi árpa Magyarországon a jól körülhatárolt termőtájak növénye. A 60-as években 206 ezer hektáron, a következő 10 év átlagában csak 148 ezer hektáron termesztettünk. A rozs homokos talajainkon terem, de az utóbbi időkben ott is visszaszorult. Négy államilag elismert fajtája van. 1980 óta két új lengyel fajta, a Dankovszkie Nove és a Dankovszkie Zloty terjedése biztató. A gyenge homokon is el kellene érni a hektáronkénti 3 tonnás hozamot. Zabot a 70-es évek végére már csak 35 ezer hektáron termeltek. Ez nagyrészt a lóállomány csökkenésével magyarázható. Csak a 3 tonnán felüli termésátlag tette jövedelmezővé termesztését. A holland Leanda-t, a Solidort és a Perona fajtát termelik. A rizst az 1950-es években 30 ezer hektáron vetették. Később a barnulásos betegség megjelenése miatt (Dungha-Shali) a terület csökkent. Fajtaváltással a hazai nemesítésű, rövid tenyészidejű Nukleorysa fajta került előtérbe. Ipari növények Az olajnövények termesztése ez időszakban dinamikusan fejlődött. Területük megkétszereződött. Alapvető feladat volt a megfelelő fajtaválaszték kialakítása és jó minőségű vetőmag használata. Olaj növények Termőterületük és mennyiségük az utóbbi évtizedben dinamikusan növekedett. Napjainkban már mintegy 390 ezer hektáron termesztünk olajnövényeket, együttes magtermésük eléri a 750 ezer tonnát. Napraforgó. Ki kell emelnünk termesztésének nagy fejlődését. Mintegy 300 ezer hektáron termelve, termésátlaga megközelíti a hektáronkénti 2 tonnát, mellyel felzárkóztunk a világ élenjáró napraforgó-termelő országainak sorába. A másik fontos olajnövényünk, a repce esetében már koránt sem értünk el a napraforgóéhoz hasonló jó eredményeket. A hazánkban elért terméshozamok messze elmaradnak a nemzetközi élvonaltól, amelyekben a nyugat-európai országok vezetnek, a hektáronkénti 2,5-3 tonnás termésátlaggal. Szója Fejlesztésében, a terület- és terméshozamok növelésében nagy tartalékaink vannak. Mintegy 75-80%-át a növényolajipar dolgozza fel. Nyers szójadarát és III. osztályú szójadarát állít elő. Extruderes szójakezelési eljárást alkalmaznak. A rostnövények termőterülete és termésmennyisége a feldolgozó iparágak nyersanyagszükségletének megfelelően alakult. Rostkender-terméshozamainkkal a világ élenjáró országai közé tartozunk, a hektáronkénti 7,5-8 tonnás átlagteimésünkkel. RostlentermQlésünk évjáratonként rendkívüli mértékben ingadozó, a lenipar szükségletének mintegy 30-40%-át látja el.