Kecskés Sándor szerk.: Az országos mezőgazdasági kiállítások és vásárok története 1881-1990. (Budapest, 1996)

Tanulmányok - UNK JÁNOS: Növénytermesztés (lektor: Bócsa Iván)

Gabonafélék A búzának az alföldi uradalmakban legjobb előveteménye, akkori megítélés szerint, a zabosbükköny és a dohány volt. A tavaszi búza a dunántúli uradalmakban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Kisjenőn is csak a kiveszett ősziek pótlására használták. A rozsnak a búza mellett alárendelt szerep jutott és csak szegődményszükségletre használták. Kétszerest csak az alföldi uradalmakban termeltettek, de ott is csak azokban a részekben, ahol a rozsda nem okozott nagy károkat. Árpát 6 soros őszit és 2 soros tavaszit termeltek, egyes gazdaságokban zöldtakarmány-keverékben is. A zab az árpával egyforma, de némileg mostohább bánásmódban részesült. Rosszabb talajokba, a vetésforgókban a trágyától messzebb eső helyre került. Szikes talajokon a legháládatosabb növény. A gabonafélék közé soroljuk Cserháti Sándor szerint a kukoricát („tengerit") is. Első helyen állt az alcsúti uradalomban termelt pignolettó-féleség. Ezt nevezték később „Alcsúti tengeri"-nek, amely a keményszemű tengerik között jó hírnevet szerzett. A kölest az uradalmakban magjáért nemigen termelték, legföljebb akkor, ha valami kiveszett veteményt a megkésett idő miatt egyébbel pótolni nem lehetett. Az ezredéves malomipari kiállítás (1895) A búzatermesztéssel, minőségével szorosan összefüggő kérdés, emiatt említésre méltó. A tervek szerint a malomipari kiállítás a búzakiállítással kezdődött. Ezt azért tartották szükségesnek, hogy ismertetni lehessen a különböző búzafajok őrlési értékét és felvilágosítást lehessen adni, hogy mire kell törekedni a termelőnek a malomipari igények minél jobb kielégítése érdekében. A történelmi fejlődés alapján bemutatták a malomipar műszaki fejlődését. Kezdték a régi szélmalommal, utána a sima őrlés, a félműőrlés került kiállításra. Végül az akkori magyar műőrlést ismertették, szemléltető modellekben. Ezt egészítették ki a malomipar összes technikai segédeszközeinek megjelenítésével. (Raktározási rendszerek, elevátorok, szállítási és csomagolási módok, fontosság szerinti ismertetése.) Külön szakasz volt a késztermékek számára, amelyben a malmok gyártási képessége, különleges viszonyai jutottak érvényre. Az 1899. évi Országos Mezőgazdasági Kiállítás Szegeden A Gazdasági Egyesületek Országos Szövetségének nagygyűlése 1897-ben Szeged városát jelölte meg az első országos mezőgazdasági kiállítás színteréül. Helyesen tette ezt, mert Szeged már akkor is a Nagy Magyar Alföld egy nagy részének, az egész Délvidéknek képezte gócpontját. A kiállítás csoportbeosztása: öt főcsoport volt, amelyekből a II. főcsoportot a földművelés és növényi termények kiállítása képezte. A VIII. alcsoport a kísérletügy, melynek keretében említést érdemel az Országos M. Kir. Magyaróvári Növénytermelési Kísérleti Állomás. Képeken bemutatásra került az állomás épülete, tenyésztelepe. Az állomás által kipróbált növények magvait, illetve gumóit üvegekben mutatták be. Az első Országos Kukorica Kiállítás (1913) Az OMGE által a földművelésügyi miniszter támogatásával az 1913. évi március hó első felében rendezték. A kiállítás célja az ország akkori kukoricatermesztés helyzetének felmérése. A verseny részvételi feltételeinek egyes érdekes mozzanatai: a versenyben hazai fajtákkal és nemesített kukoricákkal vehettek részt a termelők és nemesítők, akik egy-egy fajtát jelentettek be, 10-10 csővel, 25-25 kg csővel, melyekből 5 kg-ot lefejtve, szemesen állítottak ki; bejelenthettek fajtát 5-5 növénnyel is, amelyeket a nyakgyökérnél levágva vagy gyökerestől kellett vizsgálatra bocsátani.