Kecskés Sándor szerk.: Az országos mezőgazdasági kiállítások és vásárok története 1881-1990. (Budapest, 1996)
Tanulmányok - FARKAS GYÖNGYI: A magyar mezőgazdaság hivatalos képe az 1945 és 1985 között megrendezett országos mezőgazdasági kiállításokon (lektor: Pálmány Béla)
egy alföldi "minta" termelőszövetkezet üzem- és munkaszervezetét és néhány állami gazdaság egy-egy termelési ágának (szarvasmarha- és sertéstelep, kertészet) a megszervezését. A kiállításon kiemelt szerep jutott a mezőgazdasági gép- és a kemizálási bemutatónak. A hivatalos megítélés szerint ugyanis a gépesítés, ill. a műtrágya és a gyomirtó szerek használata a mezőgazdasági termelés korszerűségének szinte egyedüli mutatója, aminek magas szintű megvalósítása csak a nagyüzemek gazdálkodásában képzelhető el: "Ismeretes, hogy a nagyüzemi gazdálkodás tág lehetőséget nyújt a technikai és tudományos eredmények szélesebb körű alkalmazására. Különösképpen vonatkozik ez a különféle vegyszerek és műanyagok mezőgazdasági felhasználására...". A szocialista országok ötvenes évekre jellemző gazdasági elzárkózását és teljes önellátásra berendezkedő gazdaságfejlesztését a hatvanas években felváltotta a törekvés az ún. kollektív autarkiára. Külgazdasági kapcsolataikat a KGST-n belül szinte kizárólag egymás között bonyolították le, és az ún. "szocialista világgazdaságot" a nemzetközi gazdaság rendszerétől elkülöníthetőnek, hatásmechanizmusaitól függetleníthetőnek képzelték el. Valamennyi kiállítás, így az 1962. évi is a KGST-országokkal és különösen a Szovjetunióval folytatott - a magyar mezőgazdaság számára több területen hátrányos - gazdasági együttműködést rendkívül pozitívan mutatta be: "Kiállításunk... híven tükrözi a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsába tömörült országok testvéri összefogását és egyben ezeknek az országoknak fontos tapasztalatcseréje a mezőgazdaság fejlesztése érdekében." A kiállítások külföldi résztvevői a hatvanas évek közepéig többnyire a szocialista országokból érkeztek. A Szovjetunió kiállítási területe - erre tudatosan ügyeltek a rendezők - volt mindig a legnagyobb. A kiállítás főpavilonjában kaptak helyet azok a kiállítások, amelyeknek közvetett politikai jelentőséget tulajdonítottak: ezek a mezőgazdaság szocialista átszervezésének hazai történetét, az ötéves terv célkitűzéseit, a falu és a város termelési kapcsolatait, az egyes országrészek, illetve megyék "fejlődésének" adatait és a szocialista országok gazdasági együttműködését mutatták be. Ugyanitt a látogató a községfejlesztés "szocialista vívmányait", a "városias" faluközpontok és a nagyüzemi települések kialakulását tekinthette meg maketteken és filmeken. A prosperáló évtized A hatvanas évek közepétől a hetvenes évek elejéig-közepéig terjedő időszak volt a magyar mezőgazdaság 1945 utáni történetének legvirágzóbb évtizede. Annak köszönhetően, hogy a társadalom megnyerésére törekvő hatalom a lakosság biztonságosabb, színvonalasabb ellátását, életszínvonalának emelését csak a mezőgazdasági termelés feltételeinek jelentős javításával tudta biztosítani, az agrárszférának ebben a korszakban a korábbiaknál jóval jelentősebb anyagi források álltak rendelkezésére. A beruházási források bővülése és a modern technika engedélyezett és támogatott importja gyors iparosodást indított el a mezőgazdaságban, melynek következtében a század eleji technika színvonaláról a legkorszerűbbnek tekintett technikai színvonalhoz zárkózott fel. A hetvenes évek közepéig az iparosodás szinte kizárólag a "szocialista" nagyüzemeket érintette, a mezőgazdasági termelésben már akkor is jelentős szerepet betöltő mezőgazdasági kisüzemek (háztáji és kiegészítő gazdaságok) technikai fejlődése a hetvenes évek közepétől kezdődött el. A mezőgazdasági vállalatok dinamikus fejlődése mögött, az agrárterületet jobban preferáló gazdaságpolitika mellett, a gazdaságirányításnak a mezőgazdaságban már 1964-től kikísérletezett, majd 1968-tól bevezetett reformja állt. A reform eredményeként megszűntek a kötelező erejű központi tervelőírások, nőtt a vállalatok önállósága és tevékenységüket - elvileg - a termékeik értékesítéséből származó nyereség minősítette. Az állam irányító szerepe, törekvése, hogy a népgazdasági terveknek megfelelően irányítsa a vállalatok gazdálkodását, a mezőgazdasági árak és támogatások rendszere révén érvényesült. A reform éveiben épültek ki a termelőszövetkezetek ún. melléküzemágai. A mezőgazdasági nagyüzemek, kihasználva a gazdálkodás központi szabályozásának feloldását, az alaptevékenységnek nevezett növénytermesztésen és állattenyésztésen kívül olyan ipari és szolgáltató jellegű tevékenységekbe kezdtek, amelyeket addig csak állami vállalatok végeztek: építkezés, gépjavítás,
