Kecskés Sándor szerk.: Az országos mezőgazdasági kiállítások és vásárok története 1881-1990. (Budapest, 1996)

Tanulmányok - FÜLÖP ÉVA MÁRIA: A magyar mezőgazdaság és bemutatói. 1881-1945 (lektor: Szuhay Miklós)

Csoportos kiállítással jelent-keztek a gazdasági egyesületek, amelyek közül a „leginkább tért hódított alaknak" a vármegyei gazdasági egyesületek bizonyultak. Bemutatkoztak a mezőgazdasági szakoktatás különböző szintű intézményei, a magyaróvári gazdasági akadémiától és a keszthelyi, debreceni, kolozsmonostori, kassai gazdasági tanintézetektől kezdve a földműves iskolákig. Képviseltették magukat az állami ménesbirtokok is. Nagykőrösi gazdák a "Magyar Föld" kiállítási csarnokában a nemzetközi vásáron A kisgazdaságok a századfordulótól növekvő arányban szerepeltek a kiállítók között. A kiemelkedő eredményeket elérőket, termelésük segítése céljából, a rendezők a nagybirtokoktól eltérően nem éremmel, oklevelekkel jutalmazták, hanem korszerű gazdasági felszerelésekkel. A századfordulót követően szerepe volt a kiállítások szervezésében az Országos Magyar Kiállítási Központnak is. Az Országos Iparegyesület igazgatója 1907-ben vetette fel, hogy szükség lenne egy budapesti székhelyű kiállítási központ létrehozására. A csatlakozók között voltak az OMGE, az Országos Magyar Kertészeti Egyesület, a Mezőgazdasági Múzeum és a mezőgazdasági kamarák is. Az 1908-ban megalakult Központban a minisztériumok közül a földművelésügyi, kereskedelemügyi és pénzügyi tárcák képviseltették magukat. A Kiállítási Központ feladatának tekintette a külföldi kiállításokkal történő kapcsolatkeresést is, valamint általános kiállítási minta- és zsűriszabályzat létrehozását. A magyar mezőgazdaság a múlt század végétől egyre nagyobb jelentőséggel bíró világkiállításokon is korán megjelent. A világkiállítások nyilvánvaló módon a fejlődő polgári társadalmak országhatárokon is túllépő, nemzetközi kapcsolatokat igénylő, erősödő gazdaságának következtében jöttek létre, összefüggésben a vasúti és vízi közlekedés bővülő lehetőségeinek távolságokat szűkítő hatásával. Nem véletlen, hogy a tőkés fejlődés klasszikus mintájának tekintett, hatalmas gyarmatbirodalommal rendelkező, viktoriánus Angliában jött létre az első ilyen jellegű rendezvény: az 1851. évi londoni iparkiállítás. Ezt követték az 1855., 1867., 1878. évi és az 1900-as párizsi, az 1862. és 1871. évi londoni, az 1873. és 1890. évi bécsi bemutatók. 1851-ben, Londonban, a magyar résztvevők közül a kéthelyi gróf Hunyady-uradalom nyert díjat gyapjújával. 1855-ben, Párizsban, már a pesti gőzmalom, a nagycenki selyemfonoda, az erdélyi mezőgazdasági egyesület, a „felső-magyarországi erdészeti polgárság, Igló" is a jutalmazottak közé került. Hazánk a kortársak megítélése szerint első ízben 1862-ben, Londonban szerepelt „némi figyelemre méltó módon" a nemzetközi kiállítók között. Bemutatott „nyers termékei" közé a gabona, liszt, gyapjú, bor és a szlavóniai erdőgazdaságok termékei kerültek. A díjazott magyar résztvevők között találjuk a