Kecskés Sándor szerk.: Az országos mezőgazdasági kiállítások és vásárok története 1881-1990. (Budapest, 1996)
Tanulmányok - OROSZI SÁNDOR: Erdészeti kiállítások (lektor: Sólymos Rezső)
tátott munkaerő számának rohamos csökkenése is megkövetelt. Az ültetésre és ápolásra is egyre inkább a nagyfokú gépesítés vált jellemzővé, amely gépeket az OMÉK-hoz kapcsolódó Agromasexpo kiállításain mutatták be. Az 1970-es években az erdőhasználat gépesítése is nagy léptekkel haladt előre. A fadöntés alapgépe továbbra is a motoros láncfűrész volt, de a fa felkészítésére, szállítására már különféle rendszereket dolgoztak ki. 1975-ben mutatták be például a Kisalföldi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság árterületi hosszúfás komplex fakitermelési rendszerét és a Debreceni Állami Gazdaság döntő - gallyazó - rakásoló aggregáttal komplexen gépesített nevelővágási rendszerét. Mai értelmezés szerint az erdőkben úgy kell gazdálkodni, hogy azok a fatermesztésen és egyéb anyagi termékeken (vadgyümölcsös, gomba stb.) kívül védelmi (talaj-, táj-, vad-, környezetvédelem stb.) és szociális-üdülési-turisztikai céloknak is megfeleljenek. Az erdő közjóléti szerepének megismertetése először az 1971. évi budapesti Vadászati Világkiállításon kapott külön bemutatót, majd a továbbiakban a téma az OMÉK erdészeti kiállításainak is fontos része lett. Az erdei tornapályák, játszóterek berendezéseinek gyártásában különösen a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság tett sokat. A faipari bemutatókban mind 1980-ban, mind pedig 1985-ben nagy hangsúlyt kaptak a faanyagtakarékos, korszerű eljárásokkal készített, könnyűszerkezetes épületek. A Nyugat-magyarországi Fagazdasági Kombinát cementkötésű forgácslapjai ehhez az építési módhoz jelentették az egyik alapegységét, míg a Somogyi Erdő- Fafeldolgozó Gazdaság szegezett-ragasztott akácelemeivel elsősorban az import faanyagot kívánták kiváltani. Az energiatakarékos gazdálkodás és fafelhasználás szempontjai alapján nagy figyelmet keltett a Nagykunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság által 1985-ben bemutatott erdei- és faipari-aprítógépcsalád és az ehhez kifejlesztett, hőlégfúróval összekapcsolt faaprítéktüzelőberendezése. A faanyagvédelem, azaz a beépítendő és beépített faszerkezetek megfelelő tűz- és gomba elleni védelme különösen az utolsó, 1990. évi OMÉK-on kapott nagy hangsúlyt. Jelzi ezt az is, hogy a faanyagvédelmi eljárásokat és anyagokat különálló pavilonban mutatták be. A szűkebb értelemben vett erdőgazdálkodás az utolsó három OMÉK-on továbbra is a legkorszerűbb csemetetermesztési, erdőnevelési és fakitermelési technológiák bemutatását tűzte ki célul. Az egyes gazdaságokban alkalmazott gépek, eljárások seregszemléje mellett az Erdészeti Tudományos Intézet (ERTI) és a MÉM Erdőrendezési Szolgálata (ERSZ) jelentette meg az erdőgazdálkodás tudományos alapjait szolgáló kutatási eredményeket. Az ERTI a nemzetközileg is elsőként kidolgozott erdőnevelési modell tábláit, az ERSZ a legkorszerűbb erdőállomány-nyilvántartási rendszereket mutatta be, egyéb más kutatási eredmények és faállománybecslési eljárások mellett. 1990-ben már arról számolhattak be, hogy az ország erdősültsége elérte a 18 %-ot, s az ország 1990től kezdődően újabb, az ezredfordulóig érvényes erdőtelepítési tervet hirdetett meg. Ez 150 ezer ha új erdőtelepítést irányzott a következő évtizedre elő. Az erdészeti tudományos világot az 1980-as években leginkább az erdőpusztulás témája izgatta. A megnövekedett környezeti károk hatására Magyarországon nagyméretű (kocsánytalan) tölgypusztulás kezdődött. A kiváltó okokra vonatkozó elképzelések és a betegség lefolyásának leírása a két legutolsó OMÉK erdővédelmi bemutatójában komoly figyelmet keltett. Az erdészeti szakmai megfontolások egyre inkább a természetközeli erdőgazdálkodás, az erdők természetes úton való felújításának a szükségességét hangsúlyozzák. Ebből a szempontból 1990-ben a legnagyobb figyelmet a Mátra-Nyugat-Bükki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság kötélpályás közelítőberendezése keltette. Az 1980., 1985. és 1990. évi OMÉK-on a fagazdaság bemutatkozása már szinte teljes egészében az erdő- és fafeldolgozó gazdaságokon, a faipari vállalatokon alapult. Ezek elsősorban saját termékeiket kívánták megismertetni. A kiállítási jelleg így egyre inkább háttérbe szorult, ezzel szemben megnőtt a vásárjelleg. Ezzel a kiállítások és vásárok szerepe visszatér ahhoz a múlt századi célhoz, amely a rendszeres kiállításokat és vásárokat létrehozta.
