Kecskés Sándor szerk.: Az országos mezőgazdasági kiállítások és vásárok története 1881-1990. (Budapest, 1996)

Tanulmányok - BÁNYAI JÓZSEF: Vadászati kiállítások (lektor: Csőre Pál)

A második világháború befejezése a vadászati kiállítások történetében is új korszak kezdetét jelentette. A Pécsett 1947-ben, majd Pápán 1948-ban megrendezett vadászati kiállítások az új társadalom új vadászainak elsőként nyújtottak nemcsak szórakoztató, hanem tanulságos látnivalókat. Az ország vadászait tömörítő Magyar Vadászok Országos Szövetségnek elnöksége 1949-ben már az Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Tenyészállatvásár keretein belül rendezett vadászati kiállítást. Ezen megismertette a széles néptömegekkel a vadászat nemes sportját és annak népgazdasági jelentőségét. Az elkövetkezendő, 1950, 1952, 1954, 1956, 1958. évek mezőgazdasági kiállításain „az épülő szocializmus új típusú vadászszelleme" és a vadgazdálkodás tervszerűsége kapott fő hangsúlyt. Az Országos Erdészeti Főigazgatóság 1956-ban, felelevenítve a régi hagyományokat, nagyszabású trófeakiállítást rendezett. Erre az Országos Mezőgazdasági Kiállítással egy időben, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum épületében került sor. Négy év múlva, 1960-ban az OEF vadászati osztálya az esedékes mezőgazdasági kiállítás keretében Országos Vadászati Kiállítást rendezett. A vásár főpavilonjában bemutatták vadgazdálkodásunk fejlődését 1956-tól 1960-ig. Kiállításra kerültek az 1956/57-1958/59. vadászati években belföldi vadászok által elejtett vadfajok trófeái: szarvas- és őzagancsok, dámlapátok, muflonszarvak és vadkanagyarak. Ekkor mutatták be a magyar Afrika-expedíció tagjai által zsákmányolt egzotikus trófeákat, Dénes István, az expedíció vezetője és Széchenyi Zsigmond neves vadászíró és afrikavadász szakszerű és érdekes kalauzolása mellett. A látottak hatására felvetődött a vadászokban a több hasonló, de kisebb igényű, ún. tájjellegű vadászati kiállítás rendezésének a gondolata. Néhány kiállításjellegű próbálkozás után 1961. április 29. és május 8. között Bács-Kiskun megyében, Kalocsán került megrendezésre az első nagyobb szabású tájjellegű vadászati kiállítás. Igen nagy érdeklődés mellett közel 8000 látogató nézte meg a szépen és szakszerűen rendezett anyagot. Hasonlót rendeztek Baján, majd Szekszárdon. Később, 1963-ban Tatán, Szombathelyen, Zalaegerszegen, Pécsett rendeztek újabb kiállításokat. Az 1964. évi OMÉK-on már - különválva az erdészettől - önálló vadászati pavilonban, 230 m

2-es területen mutatták be hazánk vadászati szépségeit, hasznos és kártékony vadjait, diorámák, preparátumok és fényképek felhasználásával. Az 1967-es kiállításon a vadászatnak és vadgazdálkodásnak a bemutatásában az előző, 1964. évi tematika érvényesült, kiegészítve különböző, karámokban elhelyezett vadfajok - szarvas, dám, túzok - élő egyedeinek bemutatójával. Ekkor dőlt el végérvényesen, hogy Magyarország 1971-ben vadászati világkiállítást fog rendezni. Az elkövetkezendő évek azután a nagy cél minél sikeresebb megvalósításának jegyében teltek. Időközben Salgótarjánban 1966 decemberében, Veszprémben 1967 áprilisában rendeztek vadászati, illetve trófeakiállítást, majd ezt követően Nagykanizsán a Mura-Zalamenti vadászati kiállítást 1968 szeptemberében, mint az 1971. évi vadászati világkiállítás előhírnökét rendezték meg. Hazánk a világkiállítást megelőzően - 1945 óta - három jelentős nemzetközi vadászati kiállításon is részt vett: Düsseldorf 1954, Firenze 1960, Novi Sad 1967. A Nemzeti Vadászati Védegylet 1925. évi kiállítása a Vajdahunyadvárban