Kecskés Sándor szerk.: Az országos mezőgazdasági kiállítások és vásárok története 1881-1990. (Budapest, 1996)

Tanulmányok - BÁNYAI JÓZSEF: Vadászati kiállítások (lektor: Csőre Pál)

A vadászat hamar a népgazdaság egyik gyorsan fejlődő ágává vált. A közlekedés fejlődésével lehetővé vált a lőtt vad értékesítése. A szakemberek elérkezettnek látták az időt egy nagyszabású, kifejezetten vadászati témájú kiállítás megrendezésére. Erre 1910-ben Bécsben került sor. A kiállítás célja volt a vadászat népgazdasági jelentőségének bemutatása, a széles tömegek figyelmének felkeltése a vadászat iránt, annak kulturális értékei megjelenítése mellett. Az első világháború befejezése után évekbe tellett, míg újra lehetőség nyílt a vadászat bemutatására. A Nemzeti Vadászati Védegylet 1925-ben a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban rendezett nagysikerű vadászati, ipari kiállítást és trófeabemutatót. Ezt követően évente megrendezte - egészen 1944-ig - a hazai vadászok által zsákmányolt legjobb trófeák kiállítását. Lipcsében 1930 májusától szeptemberig Nemzetközi Vadászati Kiállítást rendeztek. A részvétel lebonyolításával a magyar kormány - a Nemzeti Vadászati Védegylet bevonásával - a Magyar Mezőgazdasági Múzeumot bízta meg. A kiállított magyar trófeák - 92 kiállító 359 trófeája - 190 különféle díjat kaptak, ebből 74 első díjat. Ez kétszerese volt a többi nemzetek hasonló díjazási arányszámának! Az országos mezőgazdasági kiállítás rendezősége 1933-ban - e kiállítások történetében első ízben vadászati kiállítás és fegyverbemutató rendezését határozta el. Ennek keretében szándékukban állt bemutatni Magyarország fontosabb vadfajait, különböző érdekes vadásztrófeákat, a vadászat szempontjából fontos és tanulságos anyagokat: vadnyomokat, lőképeket, madarak röpképeit stb. Ezenkívül régi és új vadászfegyvereket. A kiállítás kapcsolt részeként pedig vadászkutya-bemutatót terveztek. Ez a vadászati bemutató azonban - máig sem ismert okok miatt - elmaradt. A megvalósításra csak három évvel később, 1936 márciusában került sor. Az országos mezőgazdasági kiállítás és tenyészállatvásár rendezősége a hazai vadászat vezetőivel összefogva - a gazdaközönség kifejezett kívánságára - végre megrendezhette a vásár kiemelkedő színfoltjának szánt vadászati bemutatót. A cél kettős volt: egyfelől a vadászat gazdasági jelentőségének a kidomborítása, a vadtenyésztés, vadóvás és a vadászterületek szakszerű kezelése; másfelől pedig felhívni a külföldi vadászok figyelmét a magyarországi vadászati lehetőségekre. A kiállítás három részre tagozódott: 1. Reprezentatív vadásztrófea-gyűjtemény; 2. Statisztikai adatok és grafikonok bemutatása a vadászat gazdasági jelentőségének szemléltetésére; 3. A vadászati ipar bemutatása. Az összegyűjtött anyagot egy külön erre a célra épített, tornyos vadászkastélyban helyezték el, ahol a látogatók híres vadászok, Horthy Miklós, József főherceg, Esterházy Pál herceg, Széchenyi Bertalan gróf, Festetics György herceg stb. trófeáiban gyönyörködhettek. Bemutatták még a Gömbös Gyula miniszterelnök által zsákmányolt, rendkívül szép, rominteni páratlan 26-ágas szarvasagancsát is. A legértékesebb trófea azonban mégis a herceg Montenuovó által kiállított híres szálkai világrekord szarvasagancs volt, amely minden tekintetben fölülmúlta az összes többi trófeát. A vadászat statisztikai adatait bemutató képek és grafikonok is igen nagy tetszést arattak, különösen Hellebronth Béla vadászati térképei, amelyek díjazott vadásztrófeák elejtési helyeit ábrázolták. Vadászati iparunk fejlettségét a Vadásztöltény-, Gyutacs-, és Fémárugyár tetszetős és jó minőségű készítményei mellett a Fémáru-, Fegyver- és Gépgyár Rt. Frommer-típusú vadászfegyverei képviselték. A puskaművesek közül pedig az ismert Skaba és Plöcklcég jelent meg. A kiállítás a mezőgazdasági kiállítás egyik legsikerültebb látványossága volt. A korabeli felmérések szerint a mintegy 120.000 látogatóból legalább 80.000 tekintette meg. Az 7957. évi berlini nemzetközi vadászati kiállítás elsődleges célja a résztvevő nemzetek vadászatának, vadászati kultúrájának megismertetése volt. A kiállított trófeák elbírálása után Magyarország 107 aranyérmet kapott, s ezzel a nemzetek versenyében az első helyen végzett. A soron következő, 1938-as tenyészállatvásáron az 1937. évi berlini nemzetközi vadászati kiállítás magyar anyagának jelentős részét mutatták be: 89 szarvasagancsot, 90 őzagancsot, 29 dámlapátot, 4 muflonszarvat és 13 vadkanagyarat. Gyönyörű antik vadászfegyverek és festmények, ezenkívül három, Berlinben már sikerrel szerepelt dioráma tette változatossá a bemutatott anyagot. 1941-ben Erdély és Kárpátalja vadászati értékeit láthatták az érdeklődők. Több mint két évtizede ugyanis a magyar faunának három jellegzetes fővadja, a medve, a farkas, a hiúz hiányzott a hazai trófeakiállításról A Nemzeti Vadászati Védegylet 1943-ban még egyszer megrendezte az akkorra már nagy hagyományokkal bíró, rendkívül népszerű trófeakiállítását.