Kecskés Sándor szerk.: Az országos mezőgazdasági kiállítások és vásárok története 1881-1990. (Budapest, 1996)

Tanulmányok - KARASSZON DÉNES: Állategészségügyi kiállítások

szerek, eszközök, berendezések és gyógyszerkészítmények bemutatói is. E sokak által látogatott kiállításról a magyar küldöttség az I. díj elnyerését tanúsító díszoklevéllel tért haza. A nagy nemzetközi- és világkiállítások, valamint az országos mezőgazdasági kiállítások mellett az állategészségügy több regionális kiállításon is szerepelt. Ezek felsorolására itt nincs lehetőség, csupán megemlítjük, hogy 1884-ben Kolozsvárott már a harmadik tenyészállat-kiállítást rendezték meg. Az első világháború kitörése sem akadályozta kiállítások megtartását: 1915-ben pl. Had- és Népegészségügyi Kiállítás nyitotta meg kapuit. Az állategészségügyet itt a tejhygiéne képviselte. A magyar állategészségügy csak nehezen tért magához a világháború okozta veszteségekből. Az 1929-ben megnyitott Országos Mezőgazdasági Kiállításon azonban már ismét figyelemre méltó fejlődést láthattak a látogatók: a lovak háborúban elterjedt rühkórja elleni kéndioxid-gázkezelés mellett már szerepeltek a májmétely fejlődését bemutató tablók, valamint a juhokat tömegesen pusztító májmételykór ellen Marek József (1848-1952) által kidolgozott „Distol". A készítmény azon felül, hogy lehetővé tette a járványosán elterjedt és hatalmas veszteségeket okozó parazitózis visszaszorítását, a gyártásra berendezkedett „Alka Vegyészeti Laboratóriumot" 1918. év végére már „Chinoin" Gyógyszer- és Vegyészeti Termékek hatalmas gyárává fejlesztette. Az oltóanyagtermelő intézetek eredményeit mutatta be a Közvágóhíd, és bemutatkozott pompás épületével és korszerű laboratóriumi felszereltségével az 1929-ben megnyitott Országos Állategészségügyi Intézet. Magyarország kiválóan szervezett állategészségügye számos sikert aratott regionális kiállításokon is. Mégis Hutyra Ferenc visszavonulása (1931), majd halála (1934), ezzel egyidőben kiváló szervező munkatársának, Fokányi Lászlónak visszavonulása (1934) az állategészségügyet a nyilvánosság előtti szerepléstől visszatartotta. A kiállításokon ezért jó ideig nem születtek a korábbiakhoz hasonló, látványos eredmények. Még a Marek és munkatársai nevéhez fűződő angolkór-kutatások sem keltettek osztatlan érdeklődést, noha jelentőségük alapján ez joggal elvárható lett volna. Hatalmas visszatartó erőként jelentkezett a II. világháború, amely pusztításaival csaknem szétzúzta a magyar állategészségügy világraszóló eredményeit. Nem volt véletlen, hogy az 1954-ben megnyitott híres Moszkvai Mezőgazdasági Kiállítás 1200 m

2-es Állategészségügyi Pavilonjában a magyar állategészségügy nem is kapott helyet, a magyar kiküldött feladata csupán az volt, hogy csodálattal eltelt tudósításban számoljon be az ott látottakról. 1956-ra tért magához annyira a magyar állategészségügy, hogy az Országos Mezőgazdasági Kiállításon már külön pavilonban tárhatta a nyilvánosság elé eredményeit. A hallatlan sikert arató kiállításon az állategészségügyi pavilonnak több mint egymillió látogatója volt, és az osztogatott prospektusokéit hosszú sorokban várakoztak az érdeklődők. A sikert nyilvánvalóan az okozta, hogy a látogatók üres propagandaanyag helyett újból tényleges eredményeket láthattak. Szemléltető tablók tüntették fel a gümőkórirtás, a brucellózis elleni védekezés, a száj- és körömfájás, a sertéspestis, a sertésorbánc, a veszettség leküzdésének módszereit és az elért sikereket. Ugyancsak tablóképen szemlélhette a közönség a májmételykór, a juhrühösség, a hólyagférgesség, a kergekór, a tüdőférgesség és más parazitás betegségek kártételeit és a leküzdésük terén kivívott eredményeket. Egy harmadik csoportban a meddőség, továbbá a tőgygyulladás elleni küzdelem eredményeit és a mesterséges termékenyítés módszereit szemlélhették a látogatók. Az 1967-ben immár 66. alkalommal megrendezett Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár után, a kiállítások közül állategészségügyi szempontban az 1967-es kiállítás anyagából 1972-ben Baranya, Fejér, Somogy és Tolna megye közös rendezésében Szekszárdon megtartott kiállítás érdemes kiemelésre. Itt újból szemügyre vehették a látogatók a magyar állategészségügy szervezeti felépítését, intézethálózatát, járványvédelmi szervezetét, az állatkórházak országos megoszlását. Egy következő csoportban a gümőkórmentesítés, brucellózis, tőgygyulladások, leptospirózis elleni küzdelem eredményei voltak láthatók. Figyelemre méltó, hogy a kereskedelmi-gazdasági célok helyett ismét nagyobb súllyal érvényesült a közegészségügy, bemutatva az emberre is veszélyes fertőző állatbetegségek elleni küzdelem mellett az élelmiszerhygiéne feladatait és eredményeit. Ezt követően az állategészségügy gyógyszer-ellátottságának szervezeti kiépítettsége ragadhatta meg az érdeklődők figyelmét. Az oltóanyagtermelés e kiállításon már legkorszerűbb termelési módszereivel büszkélkedhetett. A mezőgazdasági kiállítások állategészségügyi részlege - mint a fentiek mutatják - hű tükre a magyar állategészségügy mindenkori céljainak, feladatainak és bemutatója eredményeinek. A kiállításokon végighaladva lépésről lépésre ismerjük meg állategészségügyünk fejlődésének fokozatait, képet alkothatunk azokról a személyekről, akik ezt a fejlődést szervezték és irányították és tanúi lehetünk annak az elismerésnek, amellyel a külföld ezeket az eredményeket honorálta.