Kecskés Sándor szerk.: Az országos mezőgazdasági kiállítások és vásárok története 1881-1990. (Budapest, 1996)

Tanulmányok - SOMHEGYI TAMÁS: Nyúl- és prémesállat-kiállítások (lektor: Holdas Sándor)

gi eredményeit. A hibridek nagyüzemi tartásában az egy anyára jutó életteljesítmény meghaladta a 150 kg vágónyulat, igen kedvező takarmányfelhasználási mutatók mellett. 1970-80 között a termelésszervezés és a fölvásárlás új módszereként három nagyüzemi nyúltenyésztő gazdaság kezdte meg a kistenyésztők közvetlen integrálását: a Bikali Állami Gazdaság, a Dunavarsányi Petőfi Mgtsz és a Kömyei Mezőgazdasági Kombinát. Angóranyúl az 1940. évi kiállításon A hetvenes évek közepétől kezdődően az angóranyúl-tenyésztés ismét jelentősebbé vált, mivel megnőtt a kereslet a természetes anyagok iránt. Hazánkban 1978-tól kezdve nagyobbrészt az NSZK-ból érkeztek import állatok. Ezek a Nyugat-Európában honos fajták származási lappal és küllemi bírálati eredményekkel voltak ellátva. A korábban nálunk elterjedt, a gyakorlatban alkalmazott tépést felváltotta az angóragyapjú nyírással történő eltávolítása. Az 1980-as években mind nagyobb fontosságot kapott a nemesített, ellenőrzött tenyészanyag felhasználása. A nyúltenyésztésben újra a hústermelés került előtérbe, de ezt mind a nagyüzemek, mind a kistenyésztők azonos minőségi elvárások alapján végzik. A házinyúl törzskönyvezésére az 1982. január l-jén életbe lépett Mezőgazdasági és Élelmezésügyi MSz 080332-81. számú Ágazati Szabvány előírásai váltak érvényessé. 1980-ban mutatták be a Dunavarsányi Házinyúlhús-termelési Rendszert (DHR). A DHR célja a hazai húsnyúltermelés szervezett módokon való segítése. A DHR korszerű, államilag elismert tenyésznyulakat (pl. kaliforniai, új-zélandi stb.) terjeszt a köztenyésztésben. A szűkebb értelemben vett nyúltenyésztés az utolsó három OMÉK-on továbbra is, az egyes gazdaságokban alkalmazott technológiai eljárások, valamint a DHR bemutatását jelölte meg legfőbb célként.