Kecskés Sándor szerk.: Az országos mezőgazdasági kiállítások és vásárok története 1881-1990. (Budapest, 1996)

Tanulmányok - SOMHEGYI TAMÁS: Nyúl- és prémesállat-kiállítások (lektor: Holdas Sándor)

Nyúl- és prémesállat-kiállítások Somhegyi Tamás A

történelem folyamán a házinyúl tenyésztése mindig csupán kiegészítést jelentett, vagy valamilyen háborús eseménnyel került előtérbe. A hulladékokon is jól tartható, kis helyet igénylő házinyúl a háborús közellátási viszonyok között fontos élelmezési tényezővé vált. A XX. század elejétől a házinyúl tenyésztésével foglalkozók a nyúlhús kedvező étrendi hatása mellett felismerték a háziállatfaj egyéb haszonvételeit is. Az országos szintű tenyészállatvásárok kialakulásától a nyúltenyésztés figyelemmel kísérhető, azonban a nyúltenyésztés a tenyészállatvásárokon csak estlegesen szerepelt. A nyúl- és prémesállat-bemutatók hol a galambtenyésztéshez, hol a baromfitenyésztéshez kötődtek. Kezdetben a nyúlfajták és a nagy ritkán bemutatott prémesállatfajták érdekességként kerültek a látogatók elé. Később figyeltek fel a tenyésztők, hogy a tenyészállatvásárok a legmegfelelőbb fórumai a nyúl- és prémesállat-tenyésztés népszerűsítésének. A dualizmus korában a nyúltenyésztés szempontjából a millenniumi kiállítás volt a legjelentősebb. Az 1896. évi kiállítás során a nyúlfajtákat a szeptember 14-22. között megrendezett baromfi- és ebkiállítás keretein belül mutatták be. A fajták közül legnagyobb hányadot Chabinsky László angol kosorrú tenyészete tette ki. A kiállításon Nogl Betti, Székely Gyula, Schönpflung Albert tenyésztők a belga óriás fajtát mutatták be. A századfordulótól a tenyésztők körében egyre nagyobb mértékben terjedt az angol kosorrú, amit többek között a normandiai fajta előállítására használtak fel. Az 1902. és 1905. évek közötti időszak jelentős változást hozott a hazai nyúltenyésztés életében. A sertéshústermelés a sertésvész következtében a korábbi évekhez képest csökkent, a hústermékek és a tápszerek árai emelkedtek, megdrágítva a közélelmezést. Mindezek következtében a kiállításokon a nyúlágazat a korábbiaknál lényegesen nagyobb hangsúlyt kapott. Az 1902. évi Országos Tenyészállatvásáron Éder Oszkár (Budapest) bécsi kék, Igaliné Kámász Olga (Bar) belga óriás és Dósa Árpád (Tokod) normandiai fajtákkal jelentek meg. A Magyar Királyi Baromfitenyésztő Telep és Munkásképző Iskola saját tenyésztésű ezüst nyulait mutatta be. A fajtára jellemző az ezüstszürke szín, az ízletes hús, a gyors fejlődés és a kiváló szaporaság. Az ezüst nyúl és egyúttal a nyúltenyésztés széles körű elterjedése a táplálkozási szokások miatt mégis csak lassan haladt előre. Mindezek mellett az ezüst nyúl látszott a legjobban tenyészthető nyúlfajtának, tenyésztésének elterjedése a városok iparos rétegei között alakult ki. Biztosítani tudta egy család számára a kellő húsmennyiséget, és gereznája mindenkor értékesíthető volt. Az ezüst nyúl mellett az orosz húsnyulat szintén a köztenyésztésre legmegfelelőbb fajtaként jellemezték. Az 1906-os országos kiállításon külön figyelmet keltett az angóra házinyúl bemutatása. A fajta tenyésztése kedvező szaporasága és jó nevelőkészsége révén nem volt nehéz, azonban nagy figyelmet érdemlő gondozása széles körű elterjedését megakadályozta. Az angóranyúl legfőbb haszonvételét, a szőrt tépessél távolították el. Az állatokat élénk vérmérsékletük miatt egyedi ketrecekben helyezték el. A tenyészállat-kiállítások az idő előrehaladtával egyre több házinyúlfajtával bővültek. A tenyésztők körében megjelentek a, fekete belga és a kék óriás fajták, a fajtaszilárdság tekintetében azonban nem érték el a kedvező tenyészthetőség szintjét. A nyúltenyésztés kivitelezéséről (tenyészállat-beszerzés, tartás, takarmányozás) a kiállításokon ismertetőket adtak ki, a tenyésztésre alkalmas fajtákat pedig az érdeklődők a zárt és szabadtéri bemutatón láthatták. Az első világháború után időbe telt, amíg újra kialakultak a tenyészállat-kiállítások, ezen belül is a nyúl- és prémesállat-bemutatók. Az 7925. évi kiállítás során a kiállított nyúlfajták mind minőséget, mind mennyiséget illetően nagy haladást mutattak. A tenyészállatvásáron Horváth József (Kispest)