Kecskés Sándor szerk.: Az országos mezőgazdasági kiállítások és vásárok története 1881-1990. (Budapest, 1996)

Tanulmányok - VERESS LÁSZLÓ: Juhkiállítások (lektor: Tóth Imre)

került a legjobbak közé. Figyelemre méltó tejelési eredményeket ért el a balmazújvárosi Semseyuradalom kónyai juhászata is. A vésztői, békési és ókígyósi Wenckheim-uradalmak ugyancsak a legjobbak között szerepeltek. Igen örvendetes fejlődés következett be a húsmerinó tenyésztésében, ahol már a világháború előtt a Politzer-féle tenyészet mellé felzárkózott a keszthelyi mezőgazdasági akadémia juhászata, majd a Bábolnai rambouilletek simongáti (nagyatádi) és göllei juhászat, a báró Kornfeld felsőiregi, a Magyar-Német RT. balatonszárszói, Halápy János csurgói, Lehner Vilmos marcali, az Mezőgazdasági Ipar RT. kaposvári és somogyjádi húsmerinó juhászatai. Külön említést érdemel az ajkai Nimsee Uradalom húsmerinó nyája. A magyar húsmerinó tenyésztés gazdasági jelentőségét növelte, hogy a nagyobb báránykori gyarapodásra, jobb húsformák elérésére irányuló szimultán szelekciós követelménnyel azonos fontosságot tulajdonítottak a hosszúszálú és finom gyapjú termelésének. A Magyar Kegyes Tanítórend göllei és a Széchenyi-féle alsósegesdi uradalmak az egyre gyengülő posztógyapjas mezőnyben is első díjakat szereztek kitűnő húsmerinó állományuk finomgyapjas eredményei elismeréseként. Mezőhegyes és Bábolna, Debrecen-Pallag és Keszthely állami tulajdont képező juhászatai e korszak erkölcsi megítélése alapján csak versenyen kívül indulhatott. Mezőhegyes és Rambouillet eredményeit összevetve Mezőhegyesen nem csupán a gyapjúhozamok alakultak kedvezőbben, hanem a francia törzsjuhászatban elért 107%-os szaporulati arányhoz képest Mezőhegyesen 1921 és 1926 között a szaporulati arány 137-144% között változott. A kiállított kosok 16-52%-át vásárolták meg. 1921-ben csupán 16%-a cserélt gazdát. 1922-ben a pénzromlás miatt egy kos árát 6 q, 1923-ban 16 q búzában szabták meg. 1926-ban a húsmerinókat, 1929-ben a posztógyapjas kosokat keresték, többnyire mégis a fésűsmerinók, utóbb a jól tejelő anyajuhoktól származók iránt mutatkozott nagyobb kereslet. A kosok átlagos ára 200-300 pengő volt. 1933ban 89, 1934-ben 135 pengőre esett vissza, de 1942-ben már 386 pengőre emelkedett, mert a visszacsatolt felvidéki és erdélyi tenyészetek élénkítették a keresletet. 1942-től a kiállításon bemutatott kosok nyilvános árverésére is sor került.