Kecskés Sándor szerk.: Az országos mezőgazdasági kiállítások és vásárok története 1881-1990. (Budapest, 1996)

Tanulmányok - FEKETE LAJOS: Sertéstenyésztési kiállítások (lektor: Kovács József)

shire és a poland-kina teljesen hiányzott. Hogy indokolt volt-e a jólegelő berkshire fajta elhanyagolása, annak tárgyalásába ez alkalommal nem akarok bocsátkozni. Tény az, hogy kivitelre ma inkább a szőke jorkshire és a német Westfáliai kerestetik és hogy a budapesti tenyészállatvásár ma első sorban a nagy tenyésztők, a kivitelre dolgozók tenyészpiaca." Az 1908-i kiállításon már 581 sertés szerepelt. A kondorsertések kiállítása jól sikerült. Hússertéseket is nagyobb számban állítottak ki. "Legfeltűnőbb volt Gaál Gaszton tammworthi tenyészete, amely vöröses rőtszőrű állataival költötte fel a látogató közönség érdeklődését." Tenyésztéstörténeti jelentőségűnek tartom, ezért idézem Kovácsy Bélának ebben az évben írt sorait, melyek korábbi véleményének számottevő megváltozását tükrözik: "... meggyőződtünk arról, hogy az angol sertések közül még a berkshirei sem alkalmas a nálunk szokásos nyájbeli tenyésztésre s ez is éppen úgy, mint a yorkshirei, egészen más tartást és ápolást igényel, mint a mi mangalica sertésünk. Ha pedig a berkshireit is istállón kell tartanunk s éppen úgy ápolnunk, mint a kétségen kívül még igényesebb yorkshireit, akkor mégis csak inkább nyúljunk ez utóbbihoz, amely szaporább, gyorsabban fejlődő s fehér színe miatt is keresettebb. Ezen okból kifolyólag ... az utóbbi években a vezérszerepet teljesen a yorkshirei vette át, amelynek tenyésztése rendkívül módon terjed." Ugyanakkor "ott, ahol a viszonyok a nyájbeli tenyésztésnek kedveznek, ilyen helyekre jobb, alkalmasabb sertést a mangaliczánál igazán nem találhatunk". A következő két kiállításról a szaksajtó alig emlékezik meg. Nem így az 1912. évi 28.-ról, amelynek adatai ugrásszerű fejlődést mutatnak: 55 kiállító összesen 1083 sertéssel jelent meg, közülük 37-en mangalicával, 11-en yorkshire-rel. Két új fajta is szerepelt: a lincolnshire és a Cornwall. Ez utóbbi meglehetősen ismeretlen volt ebben az időben, de részünkről azért érdemel följegyzést, mert innen datálható az a fél évszázad, amelynek jó néhány évtizedében a Cornwall igen nagy népszerűségnek örvendett hazánkban. A lincolnshire-nek - az angolok zsírsertésének - szereplése sokkal rövidebb ideig tartott. Az utolsó békeévben, 1913-ban a 29. tenyészállatvásár sertésrészlegére még a múlt évinél is több: 58 kiállító hozott föl állatokat. "Rendkívül nagy volt a sertéskiállítás - írja a Köztelek - főleg nagyon sok mangolicza volt bemutatva s ezek között több olyan tenyészet, melynek anyaga rövid egy év alatt is feltűnő javulást mutatott úgy testalak, mint nagyság tekintetében. Csaknem 700 drb tisztavérű mangoliczát - nagyrészt kant - állítottak ki... Ezek mellé sorakozott még vagy 120 drb linkolnshirei-mangolicza keresztezés..." A yorkshire fajtával 11 kiállító szerepelt. ... És jött az 1914-es esztendő a maga vészterhes híreivel, később pedig a még nyomasztóbb eseményeivel! Megszakította ezt a csodálatos és annyi szakmai lelkesedést sugárzó korszakot, amely záloga lehetett volna sertéstenyésztésünk páratlan fejlődésének. De nem így történt... Sertéstenyésztési kiállítások a két világháború között A háború borzalmaiból, a gyászból, az anyagi romlásból, a Trianon tragédiájából ocsúdó ország a nemzeti élni akarás jegyében már 1921-ben tartott állattenyésztési kiállítást. A mérsékelt létszámú sertéscsoportban gr. Wenckheim Dénes mangalica kanját jutalmazták nagydíjjal, a hússertések közül pedig Sztankovánszky János állatai kaptak elismerő oklevelet. A következő évben - már a budapesti új tenyész- és haszonállat-vásártelepen - a vásárok elismerésre méltó sorozata ott folytatódott, ahol 1913-ban abbamaradt. 56 kiállító mutatta be sertéseit. Közülük 39 szőke, 1 pedig fecskehasú mangalicát, 8 yorkshiret, 2 berkshiret, 1 cornwallt, 4 lincolnshiret, illetve keresztezettet, végül 1 mangalica x berkshire keresztezést. A mangalicatenyésztők között találjuk - és ezt az intézkedést az akkori sajtó örömmel üdvözli - a mezőhegyesi és a bábolnai magyar királyi állami ménesbirtokokat, a szatmári püspökséget és a magyar kegyes tanítórendet. A 2 berkshire-kollekciót a pannonhalmi főapátság és a kisbéri magyar királyi állami ménesbirtok mutatta be. A bírálóbizottságokban olyan nevekkel találkozunk, mint enesei Dorner Béla, Elek Ernő, Pajzs Gyula, Schandl József. A szervezőmunkát az Országos Magyar Gazdasági Egyesület vállalta - mindenekelőtt főtitkára, dr. Konkoly-Thege Sándor irányítása mellett. 1923-ban tovább nőtt a felhozatal és még ennél is jobban az eladott tenyészsertések száma.