Kaposi Zoltán: Uradalmak, földbirtokosok és birtokforgalom a Dél-Dunántúlon a 19. században - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 14. (Budapest, 2019)

5. Birtokforgalmi változások a kapitalizmus kialakulásának idején (1850-1918)

arisztokrata birtokértékesítés a báró Biedermannokhoz kapcsolódik, akik közül (az egyik férfiág kihalása után) Biedermann Erzsébet a Szigetvár melletti mosgói uradalom rá jutó részeit adta el.395 Volt a főrangú birtokosok földeladásainak néhány különleges esete is. Ilyen volt például, amikor a nagyon rosszul működő gróf Festetics-birtokok közül a szentmiklósi uradalmat az 1850-es évek legelején gróf Zichy Károly vette meg, ami egyben lélegzethez juttatta a keszthelyi birtokost. A bohém Odescalchi Arthur herceg súlyos adósságokba verte magát, ami miatt kénytelen volt Bolhás 2800 holdját eladni.396 De bekerült a nagy adósságokat felhalmozó herceg Festetics Tasziló is az eladók csoportjába, aki a csurgó-berzencei uradalomban lévő szentai erdők 4200 holdjától vált meg.397 Érdekes még, hogy viszonylag nagy számban szerepelnek az eladók között a gróf Széchényi família tagjai: 1000-2000 holdas birtokokat, birtokrészeket (Siójut, Balatonföldvár, Boldogasszonyfa, Somogyvár egy része, Dráva-pálfalva stb.) elég nagy számban adtak el.398 A dégi Festeticseknek sem ment túl jól: az 1853-tól már grófi címet viselő, sok ágon élő família is több uradalomtól megvált (Bőszénfa, Kis- és Nagyhárságy).399 Mindenesetre tény, hogy a sok arisztokrata hitbizomány miatt a főrangúak birtokai egészében véve nem sokat változtak; az általuk eladott összes földet nem becsülhetjük többre 90 000 holdnál.

A jómódú középbirtokosok mint eladók. Láthattuk az első nagyobb részben, hogy Dél-Dunántúlon a bene possessionati rétegéhez tartozók igen jelentős szerepet játszottak a megye életében, nem utolsósorban a birtoklásban. Helyben élő arisztokraták hiányában mintegy 12-15 középbirtokosi família uralta sokáig a megye közéletét. Közülük néhányan már a század első felében (két ágon például a Somssichok), még többen a század második felében (Tallián, Inkey) főrangú címet szereztek. Kétségtelen azonban, hogy nagy változások mentek végbe e társadalmi csoport esetében is, ami sokszor együtt járt a birtokok elvesztésével. Adatbázisunkban a 99 esetből 24 egyértelműen ehhez a csoporthoz kapcsolódik.

Az 1850-es években a Csapody-tulajdonlás megszűnt a megyében. Az utolsó családtagnak, Csapody Pálnak Kelet-Somogyban, Ádánd központtal (a falu egyharmadát birtokolva) jelentős méretű birtokai voltak, amelyeket felmenői még a 18. században az úgynevezett Perneszy-hagyatékból szereztek.400 Földjei a reformkor vége felé 11 190 magyar holdat tettek ki.401 Csapody Pál a vármegye egyik leghíresebb lótenyésztője volt. De „...életét víg asztaltár395 Tilcsik (2000): 88-89.

396 Lásd: Véssey (1944): 231.

397 Kaposi (2015/c): 78.; Zala, 1912. július 31.

398 Lásd Széchényi (1933) adatait.

399 Kis- és Nagyhárságy Festetics Dénes, majd W. Herbeth; Bőszénfa a világfi Freystädtler Antal kezébe került.

400 Baranyai (1914): 611-612.

401 MNL SML IV. 1. h. 39. doboz, Ö 273.

89