Kaposi Zoltán: Uradalmak, földbirtokosok és birtokforgalom a Dél-Dunántúlon a 19. században - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 14. (Budapest, 2019)
5. Birtokforgalmi változások a kapitalizmus kialakulásának idején (1850-1918)
Korábbi szakirodalmi ismereteink és kutatási gyakorlatunk alapján természetesen voltak előzetes várakozásaink a birtokforgalom megítélésére. Úgy gondoltuk, hogy az 1850-es években a földesurakat ért hatalmas megrázkódtatások, miszerint elvesztették korábbi úrbéres területeiket, az úrbéresek után járó pénzbeli adókat, a majorság művelésére alkalmas robotot, s ráadásul még adókötelessé is váltak és fizetett bérmunkát kellett alkalmazniuk, komoly hatást fog mutatni a földektől való szabadulásban. Úgy véltük, hogy ez a korszak a köznemesi és a középbirtokosi uradalmak forgalmának gyors emelkedését fogja hozni. Ezzel ellentétes hatóerőnek gondoltuk ugyanakkor az agrárkonjunktúrát, hiszen még romló körülmények ellenére is ki lehetett használni az emelkedő mezőgazdasági árakat; vagyis a földeket megtartani és azokon egyre többet termelni reális alternatívának tűnhet. Egy másik előzetes gondolat volt az 1880-as évek agrárválsága kapcsán elképzelt birtokforgalmi fellendülés: joggal feltételezhettük, hogy az értékesítési nehézségek miatt sokan mennek csődbe, s adják/veszítik el földjeiket.386 S végül a háborúra való készülődés, az állami kereslet emelkedése, a megindult urbanizáció és a fogyasztás fellendülése kapcsán a háború előtti időszakról azt vártuk, hogy egyre többen akarnak bekapcsolódni a mezőgazdasági árutermelésbe, s ez jelentős méretű forgalmat generál. Természetesen azzal is számolni kellett, hogy a piaci hatások nem érvényesülhetnek mindig: Somogy megyében igen sok kötött birtok volt, a hitbizományok szaporodtak, az első világháború előtt már 15 volt belőlük Somogybán;387 ugyanakkor a megye csaknem negyede az egyházé volt stb.388 Előzetes elképzeléseink csak részben igazolódtak, ami persze arra is rávilágít, hogy a piaci hatások a földbirtoklás esetében nem mindig érvényesülnek. Az önkényuralom alatti időszakban alapvetően nem a nagybirtokosok, hanem inkább a középbirtokosok pár ezer holdas földjei cseréltek gazdát. Tipikus vonása ennek a kornak, hogy a nagy adóságokkal küszködő középbirtokosi földek külföldiek kezébe kerültek. Az 1850-es évektől szabad tőkeáramlás jött létre a birodalmon belül, s így egyre több vállalkozó jelenhetett meg Magyarországon pénzével. Kiemelkedik a sorból Csapody Pál földvesztése, akinek Ádánd központú birtokai egyrészt a Wickenburg, másrészt a Satzger család kezébe kerültek, de hasonló volt a Csuzy, a Nedeczky, a Kubinyi, a Záborszky stb. család földjeinek más birtokosokhoz kerülése. Az ötvenes években az arisztokrata birtokok még kevésbé forogtak: a dégi Festetics család egyik ága lóg ki a sorból, illetve a gróf Forgách család várdai birtoka is tulajdonost váltott, bár a Forgáchok ezen ága már inkább csak köznemesinek számított (földjük nem 386 Ehhez lásd Kaposi (2016) tanulmányát. 387 Kanyar (1989): 365-366. Joggal állapítja meg a szerző Hirsch (1903) adatait használva, hogy Somogybán 147 724 kát. holdnyi hitbizomány volt, s e tekintetben az országban a legnagyobbnak minősült. Hozzátesszük, hogy ez azt jelenti, hogy Somogy megye területének 15%-a hitbizományi birtokból állt. 388 A második fejezetben láthattuk, hogy az egyházi intézmények kezén hatalmas birtokok halmozódtak föl. 86
