Kaposi Zoltán: Uradalmak, földbirtokosok és birtokforgalom a Dél-Dunántúlon a 19. században - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 14. (Budapest, 2019)
5. Birtokforgalmi változások a kapitalizmus kialakulásának idején (1850-1918)
erőltetett parcellázhatósági igényekben fogható meg.390 Az 1900-as évek után csaknem minden második birtokot abból a célból adtak el, hogy azokat parcellázzák. Mindez azt jelentette, hogy az állam, különböző bankok, avagy egyszerű vállalkozók viszonylag nyomott áron megvettek uradalmakat, pusztákat, majd pedig azokat vagy továbbadták parcellázó szervezeteknek, vagy maguk parcellázták föl. Mivel a szaporodó agrárnépesség miatt nagy igény volt paraszti földekre, ezért az ilyen akciók nagy sikerre számíthattak. Tény, hogy a századforduló környékén nagybirtokok és középbirtokok egyaránt áldozatul estek az ilyen - sokszor spekulációs — tevékenységnek, kihasználva a földbirtokosok eladósodottságát, pénzéhségét, esetleg előrehaladott korát stb. Az is tény, hogy ebben az időben egyre több külföldi jutott hozzá most már hatalmas méretű földekhez, később majd láthatjuk részletesen, hogy például német Hohenlohe hercegi família csaknem 20 000 kát. holdas birtokot épített ki.391 A századforduló környékén új erőre kapott a hazai arisztokrácia: egyre több középbirtokosi földet most már főrangúak vásároltak föl. Kiterjesztette birtokát a gróf Széchényi, a báró Inkey, a gróf Somssich és a gróf Erdődy família. Szintén új volt a polgári tulajdonosok megjelenése: 500-1000 hold közötti birtokok kerültek e réteghez. Hasonlóan új tendenciának látszik a céges birtok megjelenése, amikor ipari, kereskedelmi, de akár ügyvédi vállalkozásoké lett egy-egy birtok; nem is beszélve arról, hogy alispánok, ügyvédek', jogászok, pénzintézeti vezetők és korábbi nagybérlők is egyre több földhöz jutottak hozzá. 5.2. A birtokeladók csoportjai A főrangúak csoportja. A vizsgálatba bevont 99 birtokeladásból 31 esetben arisztokrata volt az eladó. A 31 birtokértékesítés 15 famíliához kapcsolódik. Az arisztokraták által eladott birtokok közül méretével kiemelkedik a változatos múlttal rendelkező, mintegy 10 000 holdas simongáti uradalom. A második fejezetben már láthattuk, hogy az uradalom hajdan (Hosszúfalu néven, Nagyatádtól keletre) a gróf Hunyady családé volt, amely 1844-ben Sina Simon kezébe került. Sina végrendeletében birtokait négy lányára hagyta birtokait.392 A Somogy megyei birtokai (Simongát, Magyaratád, Libiczkozma) Helena révén a görög származású herceg Ypsilantihoz kerültek, amelyeket aztán két fia 1909-ben báró Radvánszky Gézának (Tisza István sógorának) adtak el.393 Nem tartott sokáig a Radvánszky-birtoklás, mert még ugyanebben az évben Mándy Samué lett a simongáti és a magyaratádi nagybirtok. A simongáti uradalom kora egyik leghíresebb uradalma volt.394 A másik kiemelkedő méretű 390 A parcellázásokhoz lásd: Kaposi (2013/a): 274-275. 391 Lásd: a 6.1. fejezetben. 392 Sina végrendeletéhez: Magyarország és a Nagyvilág, 1876. április 23. 393 Pécsi Közlöny, 1909. július 13. 394 Pécsi Napló, 1909. október 23. 88
