Kaposi Zoltán: Uradalmak, földbirtokosok és birtokforgalom a Dél-Dunántúlon a 19. században - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 14. (Budapest, 2019)

4. A polgári földtulajdon kialakulása a 19. század közepén

Lényeges volt - s szorosan összefüggött az egész jobbágyfelszabadítási kérdéskörrel hogy megszüntették az egyházi dézsmát, a hagyományos világi földesúri adókat, s ezzel egyetemben az egész adórendszert megváltoztatták. Az új adórendszer alapelve lett a lényeges, amelyben a közterheket a társadalom tagjai „...különbség nélkül, egyenlően s aránylagosan viselik”.347 Mivel a magyarországi társadalom alapvetően még mindig agrárjellegű volt, így az adóztatható ágazat is elsődlegesen az agrárszféra maradt. Az új adórendszerben meghatározóvá vált a földadó és a jövedelemadó. Az említett intézkedések egyértelműen a szabad polgári földtulajdon és a szabad társadalom kialakulását eredményezték. Azt is meg kell jegyeznünk, hogy az áprilisi törvények messze túlhaladták az 1830-1840-es évek eredményeit. Ugyanakkor a törvény új alapokra helyezte az urasági gazdálkodás lehetőségeit: a majorságok nehézségeit fokozta az is, hogy a csökkenő uradalmi bevételek növekedő költséggel párosultak, hiszen az új gazdasági helyzetben fizetett munkaerőt kellett alkalmazni, technikai eszközökről kellett gondoskodni. Elvileg a kárpótlás megoldhatta volna a problémát, de az ország anyagi és nem utolsósorban a politikai helyzete ezt nem tette lehetővé.

Az ipar szabályozásában is történtek jelentős módosítások, bár ezek korántsem voltak oly elementárisak, mint az agrárszférában. A céheket - bár szinte mindenki meg volt győződve korlátáikról - nem törölték el, hiszen az ország ipari, s főleg 1848-1849-ben a katonai szükségletei megkövetelték a céhes kapacitások fennmaradását. Korlátozták viszont a céhek kiváltságait azzal, hogy kimondták a munkavállalás szabadságát, megkönnyítették a céhbe való bejutás lehetőségét, szabályozták a munkaidőt. A céhszervezet fennmaradásának inkább elvi, semmint gyakorlati jelentősége volt csupán.348

Hasonlóan fontos tényező volt az ország birodalmon belüli önálló államiságának kérdése. A forradalom egyik legfontosabb következménye a parlamentnek felelős kormányzat kialakítása, a szakminisztériumok felállítása és ezzel együtt a szakigazgatás megkezdése volt. A két országot elválasztó vámhatár megmaradt, de lehetőség nyílt arra, hogy az ország - elfogadva a birodalomba tartozás tényét - önállóan alakíthassa gazdaságpolitikáját. S ha még 1849-ben ettől - viszonylag rövid időre - el is esett, a 19. század utolsó harmadában már az alkotmányos önállóság lehetősége is megadatott a kétközpontú birodalomban. A 19. század második felében bekövetkező gazdasági növekedést a reformkori törvényhozást felgyorsító 1848-as forradalom eredményei alapozták meg, először hozva létre Magyarországon népképviseleti parlamentarizmuson nyugvó államformát, s ezzel együtt a társadalom nagy tömegei számára a jogegyenlőséget.

347 Spira (1979): 107-108.

348 Kaposi (2002/a): 166.

76