Kaposi Zoltán: Uradalmak, földbirtokosok és birtokforgalom a Dél-Dunántúlon a 19. században - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 14. (Budapest, 2019)

3. A földtulajdon-változások mintázatai (1780-1850). Esettanulmányok

László kiskorúsága idején eleinte plenipotenciárius irányította a birtokokat, ám azok egyre rosszabbul működtek, emiatt sor került egy csődgondnok kirendelésére is, s a birtokok egy részét bérbe kellett adni.251 Családi és birtokjogi pereskedések után az 1810-1820-as évek fordulójára tisztázódtak a família birtokviszonyai. Cinderynek sikerült megegyeznie mostohatestvérével, Adelhaidával is: az 1817. évi szerződés szerint Czindery László öt év alatt kiegyenlítendő 100 000 forintos kötelezettséget vállalt, cserébe minden korábbi családi föld a tulajdonába került.252 Ebből is látszik, hogy a birtokok egyben tartása óriási adósságok vállalását feltételezte. Ezek kiegyenlítése miatt 1823-ban Nagyatádot zálogba kellett adnia.253

Nagyatád elvesztése ugyanakkor fordulópontot is jelentett Czindery László életében, hiszen rendezhette örökölt és felhalmozott adósságait, ugyanakkor nagyobb figyelemmel fordulhatott a gazdálkodás felé. A gazdasági racionalitás jegyeként értelmezhetjük azt, hogy a németladi uradalmát megpróbálta a mellette lévő földek megszerzésével kikerekíteni, amire nyilvánvalóan méretgazdaságossági okok miatt került sor. Zálogbirtokként 1827-ben megszerezte Thanyi Mihálytól a Németladtól nem mesze lévő Apáti falu harmadát.254 A másik sikeres lépés Szigetvár megszerzése volt 1834-ben.255 Szigetvár stratégiai elem volt Czindery gondolkodásában,256 megvételével 5400 holdas birtokhoz jutott hozzá az alispán. Később még bővítette is az uradalmat: 1848-ban Országh Imrétől megvette a Szigetvártól északkeletre fekvő Tüskevári pusztát 107 000 forintért.257 Szigetvár félúton volt a szentmihályfai és a németladi domínium között, vagyis a vásárlással egy csaknem egybefüggő birtokrendszert sikerült kialakítania. A három somogyi uradalom mellett Czindery természetesen továbbra is bírta a két baranyai nagybirtokot, vagyis a pellérdi és a kisteleki földeket.258

251 Máté (1987): 1.131.

252 MNL SML XIII. 8. Czindery családi levéltár. 8. doboz. Vegyes iratok. 1817. szeptember 9.

253 G. Jäger (2001): 9.

254 Kaposi (2000): 79.

255 Az évszámhoz jegyezzük meg, hogy a szakirodalomban Németh Béla monográfiája nyomán elterjedt az 1832. évi dátum, mivel a szerző szerint „1832 körül” történt a vétel. Ezzel szemben a MNL OL Magyar Kancelláriai Levéltár forrásai között a Libri regii 66. kötet, N. 70-72. egyértelműen 1834.01.01-re teszi a birtokátruházást.

256 A 18. század közepe előtt a családnak komoly kapcsolatai alakultak ki a mezővárossal, hiszen Czindery nagyapja (Ignác) kamarai kormányzója volt a városnak, ugyanakkor ingatlanai is voltak a városban.

257 Németh (1903): 370.

258 A szentmihályfai uradalomhoz tartozott Szentmihályfapuszta (ma Kétújfalu része), illetve Várad, Bürüs, Német- és Magyarújfalu (utóbbi kettő ma: Kétújfalu). A németladi uradalom Német- és Magyarlad (ma Lad), valamint Bessenyőpusztából állt. A pellérdi uradalom Pellérd, Gadány, Aranyos (utóbbi kettő ma Aranyosgadány), Gyód és Regenye falvakból; a kisteleki uradalom Kistelek (ma Magyartelek), Mecske (ma Magyarmecske), Újmindszent és Czinderibogád (utóbbi kettő ma Bogádmindszent) falvakból állt.

60