Kaposi Zoltán: Uradalmak, földbirtokosok és birtokforgalom a Dél-Dunántúlon a 19. században - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 14. (Budapest, 2019)
3. A földtulajdon-változások mintázatai (1780-1850). Esettanulmányok
3.3. A hivatali pálya és a földszerzés: a Somssich család esete Harmadik esetünk egy olyan modellt mutat be, amikor a hivatali karrier szinte folyamatos földszerzésekkel párosult. Jogvégzett, széles ismeretekkel rendelkező emberekből nagyon kevés volt a 18. század első felében Somogybán; az iskolázottság inkább majd csak a század utolsó harmadában, a kanizsai piarista gimnázium, később pedig a csurgói és kaposvári gimnázium megnyitásával, valamint a győri jogakadémia 1785-1802 közötti Pécsre helyezésével nyílott meg.221 A hivatali felemelkedésre és az ebből nyíló földszerzési lehetőségekre vonatkozóan a sárdi Somssich család pályáját, tevékenységét mutatjuk be. A család tagjai a Dél-Dunántúlon hosszú időn át meghatározó szerepet játszottak a politikai és a gazdasági életben; számos megyei és országos pozíciót szereztek: személynök, alispán, főispán, országgyűlési követ, alnádor, később parlamenti elnök, bankvezető, vatikáni követ, külügyminiszter stb. került ki közülük. A família legnagyobb birtokszerzője Somssich Antal volt. Pályája Zágrábban kezdődött, ahol a horvátországi királyi ügyigazgatóságának volt ügyvédje. A kisebb Zala megyei birtokkal rendelkező Somssichot 1724-ben Somogy megye aljegyzőjévé nevezték ki. 1732-1736 között megyei főjegyző, 1736-1748 között a megye alispánja, majd ezt követően 1760-ig kancelláriai referendárius volt.222 Házassága rangjához méltó volt: előbb a több megyében birtokos Zarka családból származó Apollóniát, majd pedig annak halála után az ekkor magasra emelkedett Niczky famíliából származó Borbálát vette feleségül. Első feleségétől egy lánya, második feleségétől négy fia és három lánya született.223 Somssich az 1740-es években jó néhány Somogy megyei birtokot szerzett, így például 1741-ben Sárd és Simonfa falura, valamint Kadarkút és Csákány egy részére kapott adománylevelet. Ebben a térségben több olyan birtokkomplexum is volt, amely oldalágakon öröklődött, s viszonylag sok örökös akart megszabadulni földjétől, így olcsón lehetett ezekhez hozzájutni. Somssich a Somlyay-Faiszy- és a Koroknyay-hagyatékból tudott jelentősebb szeleteket kihasítani magának. Amikor 80 évesen, 1779-ben meghalt, 30 000 holdas birtokával már vagyonos embernek számított.224 Végrendelete is arról árulkodik, hogy volt mit gyermekeire testálnia. A földeken kívül hagyott utódaira jelentős mennyiségű ezüstöt, hintót, lovakat, egy bajai házat, s nem utolsósorban adományozott a saját költségén épített sárdi templomnak kegytárgyakat és pénzt.225 Négy fia közül az egyik Zalában, a másik kettő pedig Somogybán (József Sárdon, míg ifjabb Antal Csertőn és Pécsett) élt, míg a negyedik 221 Lásd Kanyar (1983), illetve Kaposi (2005) tanulmányát. 222 Kaposi (2002): 60. 223 MNL SML XIII. 28. Somssich Antal 1777. évi végrendelete. 224 Ezt egy későbbi összeírás adataiból számítottuk vissza. MNL SML IV. 1. h. 39. doboz. Ö 282-283. 225 Dóber (1997): 168-169. 54
