Kaposi Zoltán: Uradalmak, földbirtokosok és birtokforgalom a Dél-Dunántúlon a 19. században - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 14. (Budapest, 2019)
2. A birtokforgalom főbb tendenciái a 19. század első felében
esete, ahol a birtokvétel után váltógazdaságot vezettek be, s az 1850-es évek közepére már 20 000 darabos merinói állományt alakítottak ki.129 A mezőgazdasági jövedelmek lehetséges növelése sokakat fordított a földvásárlás felé a 19. század első felében. A társadalom jelentős része a földtulajdonra úgy tekintett, amelynek szaporítása mindenképpen növelheti a bevételeket, a jövedelmeket, s hosszú távon számos problémát (birtokosztódás, adósság biztosítéka) megoldhat, ugyanakkor hivatalok és ezzel együtt járó források megszerzésében, a társadalmi és politikai ranglétrán való előrejutásban, s a családot érintő presztízsben is nagy jelentősége volt. Nem csodálkozhatunk azon, hogy Somogybán is nagy kiterjedésű uradalmak cseréltek gazdát a 19. század első felében. A 13 500 holdas berzencei, a 25 000 holdas, egybeszedett vrászlói, a 62 000 holdas csokonyai, a 48 000 holdas simongáti, a 41 000 holdas mosgói uradalom eladása világosan példázza ezt. A reformkorban az országgyűlési politikai törekvések és a törvények, valamint a nyugati minták révén mindenki sejthette, hogy előbb-utóbb valamilyen úrbéri átalakítás biztosan lesz, ezért tudatosan törekedtek arra, hogy olyan birtokokat vásároljanak, amelyeknek nagy allodiális, de kis úrbéres területe van, ugyanakkor a piacok könnyen elérhetők. Már a felsorolt, de más esetek is azt láthatjuk, hogy az újonnan kialakított uradalmi központok már nem a faluba, hanem a pusztába épültek. A Hunyady-, majd Sina-tulajdonba kerülő Simongát, a Somssichtulajdonban lévő Sörnye, a Czindery-tulajdonban lévő Szentmihályfapuszta, a Boronkay-, Festetics-, majd Zichy-kézbe kerülő Alsóbogát stb. jobbágyok nélküli terület volt, de Vrászlón is csak 10 telkes gazda élt, s a sort még folytathatnánk. Az úrbéresek (robot) nélküli gazdaságokban már fejlettebbnek számító, fizetett alkalmazottakkal történő gazdálkodás zajlott.130 Adataink alapján az is látható, hogy egyre fontosabbakká váltak a birtokvásárlásokban azok a vonások, amelyek egyfajta családi stratégia létezésére utalnak. Több vásárlással kapcsolatban is bizonyítható, hogy azzal a tulajdonos saját, szabad rendelkezésű területét akarta megnövelni. Valahol azt a gondolatot sejthetjük mögötte, hogy a felnövekvő generáció nagykorúvá válásakor ki kell adni majd az örökséget. Ha ez nem történik meg, akkor szélsőséges esetben három generáció is egymásra „torlódhatott”, ugyanakkor mindenkinek járt valami juss. (A késői, 35-40 éves korban történő férfiházasság e veszélyt némileg tompította.) Mivel a korabeli középnemeseket, középbirtokosokat a politikai karrier, a társadalmi előrelépés sokszor egyáltalán nem motiválta, ezért inkább a helyi lehetőségeiket próbálták minél inkább kiaknázni. Somssich Miklós Sörnye darabonkénti megszerzését követően áttette működését az ősi Sárd falutól 7 km-re északra fekvő birtokközpontjába. Az ott felépített kúriája hasonló volt, mint a korabeli sárdi kastély, a gazdasági udvar mellett cselédházak épültek, postaállomás létesült, mivel a település rajta volt a Kaposvár-129 Csorba (1857): 192. 130 Somogy megye reformkori gazdasági átalakulásra lásd T. Mérey (1962): 91-112. 33
