Kaposi Zoltán: Uradalmak, földbirtokosok és birtokforgalom a Dél-Dunántúlon a 19. században - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 14. (Budapest, 2019)

6. A birtokváltozások mintázatai (1850-1918) Esettanulmányok

A gabonaválság utáni időszak különösen kedvezett a marhatartás szélesítésének. A Somssich-uradalmakban 1895-ben körülbelül 3500 szarvasmarhát tartottak. A vizsgált uradalmakban a háború előtt a szarvasmarhatartás már az egyik legfontosabb üzemág volt. 1914 körül kiemelkedően nagy volumenben folyt a marhatartás a hetesi (a háború előtt 650 darab) a sárdi-sörnyei gazdaságban (540 darab); de kiemelhetjük még a kivadári 316, illetve a babócsai gazdaságban tartott 296 darabos állományt. Mindegyik uradalomban találkozhatunk szimentáli vagy bonyhádi tehenészetekkel.701 A dualizmus korában tehenészeteket ott alakítottak ki, ahol volt mellette biztos piac. A kivadári gazdaság napi 200 liter tejét Nagyatádra vitték; a hetesi gazdaság napi 400—450 literes, a kaposújlaki gazdaság napi 150-200 literes termelése Kaposvárra került. Különleges volt Somogysárd helyzete; onnan már nehezebb lett volna beszállítani a városba, így a napi 520 literes termelést a helyi tejgazdasági vállalatnak adták el. Már ebből is következik, hogy a Somssich-uradalmak gazdálkodása is visszatükrözi azt a szakirodalmi megállapítást, miszerint a századfordulón a fejlettebb nagyüzemekben már előrehaladt a fajtaváltás.702 A húsmarhákat főleg eladásra tenyésztették. A legfontosabb piac ez esetben a Somogy és Zala megye határán lévő Nagykanizsa volt, amely az ország egyik legnagyobb állatkereskedő helyévé vált a háború előtti időkre.703 A szürke marhákat jármos ökörként hasznosították; érdekes módon egy-két nagyüzemben igen magas maradt a számuk, ami nyilván a legelőkkel és a klimatikus viszonyokkal volt kapcsolatos; 1914-ben Kivadáron 162, Sárd-Sörnyén 132, Babócsán 104, Hetesen 100 jármos ökröt tartottak. A szarvasmarhatartás költséges üzemág volt, sok istállót kellett építeni hozzá,704 ugyanakkor feltételezte a drága, hozzáértő munkaerőt.705

A család tagjai már a reformkorban is élen jártak a nemes birkák tenyésztésében. Az 1850-1860-as években, amíg a gyapjú ára magas volt, a juhászati üzemág is nagy fontossággal bírt, de a későbbiekben a piaci helyzet változásával, a pamuttermelés terjedésével a gyapjúipar kereslete visszaszorult. A juhászat az idők során Somogybán egyre inkább nagyüzemi ágazattá vált, a paraszti tömegek lassan kiszorultak e tevékenységből. Ám a nagyüzemeknek is nehézségekkel kellett szembenézniük, nem véletlen, hogy a század vége felé már csak néhány nagybirtokon maradt gazdaságos a juhtartás. 1895-ben a Somssichbirtokokon még mintegy 25 000 darabos állomány volt, ám ez a háború előtti időre 10 400 darabra csökkent.706 A juhászainak persze még romló piacok mellett is voltak előnyei. Ha egyszer felépült a kiszolgáló infrastruktúra (akiok,

701 Ujváry (1914): 324-343. adatai alapján.

702 Tóth (1972): 207-208.

703 Kaposi (2008): 30.

704 Lásd például: MNL SML VII. 12. d. X. 1. doboz. I. M-iratok. No. 51.1891. évi tervrajzok.

705 Érdekes módon Somogybán a szarvasmarha-sűrűség magasabb volt, mint Németországban. Lásd: Széchenyi (1892): 20.

706 Gazdacímtár (1895): 100-110.; illetve Ujváry (1914): 324-343. adatai alapján.

153