Kaposi Zoltán: Uradalmak, földbirtokosok és birtokforgalom a Dél-Dunántúlon a 19. században - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 14. (Budapest, 2019)
6. A birtokváltozások mintázatai (1850-1918) Esettanulmányok
A főleg téli vadászatok idején Hohenlohe vadászkastélyában laktak a vendégek, majd azt követően lovas szánnal egy tátralomniczi szállodába utaztak.529 A hercegnek a tátrai turizmus fejlődésében játszott szerepe ellentmondásos. Azt tudni kell, hogy az 1850-1860-as években az európai és hazai polgári gondolkodásba a természet megőrzése, szeretete, a turizmus és annak különböző formái egyre mélyebben épültek be. A hazai társadalom közép- és felső rétegének tagjai egyre nagyobb figyelemmel fordultak a különböző turisztikai lehetőségek felé.530 Ennek a változó közgondolkodásnak is köszönhető a Magas-Tátra iránti érdeklődés. Az 1870-es években a tátrai gyógyvíz országosan is közismertté tette Magyarország legmagasabb hegységét. Szontagh Miklós hosszú távú elképzelései és bérlete révén kiépültek a Tátra déli oldalán azok a fürdőtelepülések, amelyek a társadalom színe-javát vonzották.531 A természeti gondolkodás eredménye lett a Tátrában való természetjárás és hegymászás lehetőségének a felismerése, amihez persze szükség volt térképezésre, hegybejárásra, szakemberekre. Hamar megalakultak azok a szakmai és társadalmi egyesületek, amelyek révén kiépülhetett a Magas-Tátra komplex turizmusa. Közülük a legjelentősebb a Kárpát Egyesület volt.532 Az egyesületek segítséget nyújtottak mindenben: menedékházakat emeltek, túraútvonalakat jelöltek ki stb. Hohenlohe herceg a Magas-Tátrában tett birtokvásárlásaival sokfajta érdeket sértett. Mivel a herceg a területeit megpróbálta dél felé is kiterjeszteni, így szükségszerűen beleütközött két problémába. Egyrészt nagyon sok földet halmozott össze, s ezt a korabeli közvélemény nehezen emésztette meg, hiszen - mint ahogyan utaltunk már rá - a külföldiek birtokvásárlása engedélyhez volt kötve. A külföldiek földszerzésére a közvélemény nemkívánatos jelenségként tekintett,533 hiszen a hajdani hazai köznemesség és jelentős mértékben az arisztokrácia egy része is elvesztette földjei egy részét. Hohenlohe folyamatos birtokszerzési szándéka parlamenti vita szintjére került, ahol a földművelésügyi miniszternek kellett megoldani a helyzetet. Végül is 1902. március 24-én megszületett a megegyezés a minisztérium és a herceg között. Az egyezményben a herceg elfogadta, hogy további ingatlanokat és vadászati jogot a Magas-Tátra déli lejtőjén már nem szerez. Ha mégis szüksége lenne rá, akkor az csakis a miniszter beleegyezésével, birtokcsere révén lehetséges. A herceg elfogadta, hogy az országos érdekeket szem előtt tartva 10 éven belül „fokozatosan emelkedő arányban, azután pedig lehetőleg kizárólag magyar honos egyéneket fog alkalmazni". Azt is kinyilatkoztatta, hogy támogatja a Kárpát Egyesület turisztikai törekvéseit, elbontatja a szabad járást akadályozó műveket, sőt, az utakat ő maga tartja karban, avagy az egyesület is karban tart529 Horváth (1997): 580-581. 530 Kaposi (2015/b): 73. 531 Lásd Kosa (1999) művét. 532 Ótátrafüreden, 1873-ban alakult meg a Magyarországi Kárpát Egyesület, az ország első, a világ hetedik turista klubja. Lásd: http://www.karpategyesulet.hu/nyitolap/ 533 Ehhez lásd: Kaposi (2013/a): 264-284.; illetve Budapesti Hírlap, 1899. január 31. 119
