Kaposi Zoltán: Uradalmak, földbirtokosok és birtokforgalom a Dél-Dunántúlon a 19. században - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 14. (Budapest, 2019)

1. Tulajdon- és birtokváltozások a 18. században

az elmenekült nemesség nagy része jövedelmeit is elveszítette, így a vagyonadót nem tudta előteremteni. Könnyebb volt a helyzet az igazolások kapcsán, hiszen a vármegye előtt tett tanúvallomásokkal lehetőség nyílt az elkallódott papírok helyettesítésére.5

A 18. század elején Bécs igen bőkezűen bánt korábbi hadvezéreivel, udvari szállítóival és hitelezőivel, kiszolgálóival, támogatóival. A század elején az óriási területekre kiterjedő, főleg a külföldi hadvezéreknek juttatott földek az 1730-1740-es években nagyrészt gazdát cseréltek. Ennek során a már korábban is egyre erősebbé vált Esterházy, Batthyány, Zichy, Széchényi és Károlyi família mellé emelkedtek a Festeticsek, a Grassalkovichok, az Erdődyek, a Szapáryak, valamint a Hunyadyak.6

1. kép: A gróf Hunyady család kastélya Sári-pusztán (Kéthely)

Most már olyan nagybirtokosok kezére kerültek a nagyobb uradalmak, akik tartósan Magyarországon vagy Bécsben éltek, jövedelmeiket innen nyerték, s akikkel hosszabb távra konzerválódtak a helyi földtulajdonviszonyok is. Az új nagybirtokos réteg megszervezte birtokát, gazdálkodását, jelentős népességet telepített földjeire, ami nagyban elősegítette a mezőgazdaság fejlődését.7 A középbirtokosi réteg is nagymértékben kicserélődött, új, lendületesen növekedő, s később gyakran az arisztokrácia soraiba emelkedő famíliák kezdték pályafutásukat.8 Hatalmas birtokokhoz jutottak hozzá az egyházi intézmények is. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg a köznemesek rétegéről sem, akik egyes vármegyékben több száz fős nagyságrendben fordultak elő, s megélheté-5 Marczali (1982): 118.; lásd még Ágoston (1913) művét.

6 Marczali (1982): 121.

7 Kállay (1980): 18.

8 Kaposi (2001): 242.

10