Kaposi Zoltán: Uradalmak, földbirtokosok és birtokforgalom a Dél-Dunántúlon a 19. században - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 14. (Budapest, 2019)
5. Birtokforgalmi változások a kapitalizmus kialakulásának idején (1850-1918)
A táblázat számai világosan kirajzolnak néhány tendenciát. Kitágítva a vizsgálati horizontot és figyelve az országos változásokra is, az első megállapításunk a főrangúak némi térvesztése. E réteg esetében a birtokeladások viszonylag magas száma azért is lényeges, mert közismerten ez volt az a réteg, amely a hitbizomány-alapítással le tudta védeni tulajdonát. A megye közepén fekvő, mintegy 38 298 kát. holdas kaposvári herceg Esterházy-uradalom, amely bérbe adva működött, hitbizományi jellegénél fogva teljes egészében kimaradt a birtokforgalomból.474 De ha megnézzük, hogy a vizsgált korszakban mely főrangúakhoz tartozó nagybirtokok kerültek be a hitbizományok körébe, akkor is azt látjuk, hogy a dégi Festeticsek, a Czindery-földeket megszerző gróf Andrássyak, a lengyeltóti uradalom nagy részét megszerző gróf Zichyek, a Hetes-Kaposújlakot birtokló gróf Somssichok, a Segesdet kezükben tartó gróf Széchényiek ki tudták vonni földjeiket a birtokforgalomból.475 Úgy is fogalmazhatunk, hogy a főrangúak relatív visszaszorulása a kedvező háttér mellett értelmezendő. Érdemes itt arra is utalni, hogy a gazdacímtárak elemzésével a régi történeti Nyugat-Magyarország területére értelmezve Eddie Scott is a nagybirtok csökkenését állapította meg.476 Ugyanakkor azt se felejtsük el, hogy néhány főrangú család birtoklása megszűnt a megyében: a Sina-örökséghez hozzájutó Ypsilanti, majd Radvánszky család, a Batthyány Kázmér-hagyatékot megszerző gróf Pergen, a megye határán, Gödreszentmártonban birtokossá váló herceg Nassaui Adolf, a báró Boxberg, a gróf Schmidegg, a gróf Viczay család, az Inkét eladó báró Szegedy- Ensch stb. a háború előtt már nem szerepel birtokoslistáinkon. A cserélődés ugyanakkor szemmel látható. Megjelent az arisztokrata birtokosok csoportjában az őrgróf Pallavicini, a gróf Vigyázó, a vadászbirodalmat kiépítő herceg Hohenlohe, a Magyar Lovaregylet vezetője, gróf Erdődy Rudolf (esetében motiváló erő lehetett, hogy a Dél-Somogyban lévő kastélyosdombói birtoktól és kastélytól karnyújtásnyira feküdtek a Dráván túli horvátországi/szlavóniai földjei); illetve a század vége felé főrangú címet szerző Tallián és az Inkey család egyik ága, a Biedermann család stb. A másik világosan látszó tendencia a jómódú középbirtokosok visszaszorulása, földvesztése és jelentős méretű kicserélődése. Mint arra már utaltunk, az idők során a bene possessionatus nemességből többen kihaltak, így földjeik árveréseken vagy még a halál beállta előtt eladások révén másokhoz kerültek. A Csapodyak ősi földjei már 1853-ban külföldi vállalkozóké lettek. A Somssich család kadarkúti köznemesi ágán Somssich József 1860-ban halt meg Bécsben,477 földjei unokaöccseihez kerültek, majd pedig a gróf Széchényikhez. A dezséri Országh család somogyi birtokai előbb a rokonsághoz, később 474 A birtokra lásd: Ujváry (1914): 333. 475 A hitbizományokhoz lásd: Kanyar (1989): 365-366. 476 Lásd: Eddie Scott (1999) munkáját Burgenlandra. 477 Lásd: 6.3. fejezetben. 105
