Szirácsik Éva: Gazdálkodás a Koháryak Nógrád vármegyei központú birtokain (1647-1731) - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 13. (Budapest, 2017)

III. A Nógrád vámegyei központú birtokok népessége és gazdálkodása

lyáról 13-an költöztek el.212 A turopolyaiak többsége 1705-ben hagyta el faluját, hiszen 1704-ben a falu nagy részét tűz pusztította el.213

A Koháry-birtokra betelepülő gazdák általában viszonylag rövid távokat tettek meg költözésük során. Mindez jelentheti azt is, hogy hallomás vagy személyes tapasztalat alapján döntöttek új lakóhelyükről. A távoli vidékről jövő gazdák jobbára köztes állomásokat iktattak be vándorlásuk során. Természetesen a Koháry-birtokról való továbbköltözés is megfigyelhető volt a korszakban.214 A vizsgált terület benépesülése a török pusztítások után azonban nem csupán spontán lehetett, hanem szervezett is volt, különösen igaz ez a mezővárosokra. A jövevényeket különféle kiváltságokkal, kedvezményekkel ösztönözték a földbirtokosok a letelepedésre, amelynek lenyomata többek között az urbáriumokban is megfigyelhető.215

Az elpusztult végvárak, mezővárosok betelepítésével több embert is megbíztak. Szécsényben Bárkányi János ferences házfőnök, „Szécsény második megalapítója” járt élen a mezőváros betelepítésében gyakorlatilag az 1690-es évek elejétől.216 (Balassa)Gyarmaton pedig a Zólyom vármegyei Gyetváról származó Bárány (Baran) Jánosra bízták a feladatot. Az itteni telepítő levél kedvező feltételeit érzékelteti, hogy a helyiek a későbbi földesuraik által rájuk rótt nagyobb terhek miatt ennek betartását kérték.217 Koháry II. István Fülek betelepítésére is engedélyt szerzett, de telepítő levele és a soltész személye nem ismert. A tervszerű betelepítést itt spontán bevándorlás előzte meg, ami ellen Koháry a vármegyénél tiltakozott.218 A Heves és Külső-Szolnok vármegyei mezővárosok közül Gyöngyöstarján, bár mezővárosi jellegét elveszítette, a török időket tartós elnéptelenedés nélkül élte át, Gyöngyöspatáról 1687 elején az adófizetés miatt menekültek el a lakók, akik később visszatértek. A Gyöngyös környéki falvakból viszont a gazdák az adómentes Gyöngyösre szökdöstek.219

A mezővárosokba való betelepülés esetében feltűnik több irányelv is. Mindenképpen fontos lehetett a betelepülést szervező kiléte. Bárkányi János inkább a környékről verbuválta a jövevényeket az újjáéledő Szécsénybe. A Zólyom vármegyéből származó Bárány (Baran) János pedig távolabbi, északi területekről, például Sziléziából, Liptó vagy Túróc vármegyéből szervezett telepeseket, sokakat pedig az általa jól ismert Zólyom vármegyéből hívott.220

212Szirácsik, 2007. 77., 83-85., 97., 145.

2I3Szirácsik, „Rákóczy levelek”. 2005. 135.

2H A Koháry-birtokról elszökők száma Nógrád vármegyében kiemelkedően magas volt a Rákóczi-szabadságharc után. (Belitzky, 1973. 232.)

215Szécsény és (Balassa)Gyarmat telepítő oklevele kedvezményeket is biztosított a jövevényeknek. (Pálmány, 1986. 73-75., 87-89.)

216 P. König, 1931. 179-191.

217 Balogh, 1977. 57-65.

218 Pálmány, 1986.91-92.

2l9Soós, 1975. 69., 232., 245., 277., 519.

22"Szirácsik, 2007. 68-80.

74