Szirácsik Éva: Gazdálkodás a Koháryak Nógrád vármegyei központú birtokain (1647-1731) - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 13. (Budapest, 2017)
III. A Nógrád vámegyei központú birtokok népessége és gazdálkodása
A Nógrád vármegyén belül költözők aránya a 16%-ot is elérte, a vármegyén kívülre igyekvők esetében a szomszédos vármegyékbe irányuló vándorlás volt azonban a leginkább jellemző, azon belül is Pest-Pilis-Solt vármegye, valamint Heves és Külső-Szolnok vármegye volt a cél, de számottevő volt a Jászságba való település. A migráció szempontjából mindenképpen meg kell említeni a közeli Hont vármegyét és a távoli Békés vármegyét. Néhányan az északi Nyitra, Pozsony, Gömör vármegyékbe, vagy a keleti Zemplén vármegyébe költöztek, illetve a délebbre elterülő Csongrád vármegyébe, de ezek az irányok inkább kivételnek, elszórt jelenségnek számítottak.248 Nógrád vármegyében 20, Heves és Külső-Szolnok vármegyében 15, Pest-Pilis-Solt vármegyében 25, a Jászságban nyolc település vált a szökevények végállomásává 1720-ig. Pest-Pilis-Solt vármegye esetében kiemelésre érdemes Kecskemét, mivel az ide érkező 57 főből 15 ezt a Koháryak által is bírt mezővárost választotta. Az említettek közül Nógrád vármegyén belül alig költözött egynél több szökevény egy-egy településre, míg a többi, távolabbi területek egyes településeire gyakran két vagy több gazda vándorolt. Békés vármegyét tekintve minden szökevény (Békés)Csabára költözött, míg Hont vármegyében egy kivételével (Ipoly)Hídvégre, ráadásul azonos időben, ami valamiféle szervezettségre utal. Talán más birtokosok soltészei is távozásra csábíthattak gazdákat.249 (Békés)Csaba újjátelepülése 1716-ban indult meg zömében szlovák anyanyelvű felvidékiekkel és a településre visszatérő helyi magyarokkal.250 Az újratelepítés Harruckern János Györgynek volt köszönhető, aki a török elleni sikeres harcát követően jutalmul kapta Békés vármegye jelentős részét. Döntően evangélikus szlovák parasztokat telepített le birtokára, akik javarészt Nógrád, Gömör és Hont vármegyékből érkeztek.251 A Koháry-birtokot elhagyó uhorszkai és garábi gazdákat is jelentős kedvezményekkel várta az új földesúr 1719-ben. A gazdák vallásáról nem ad információt forrásunk, de Fodor Ádám, valamint talán Madar Lukács és Őröm Mátyás kivételével szlovák vezetéknevűek indultak új lehetőségeket keresni a Harruckern-birtokra, köztük volt Havran András, Kecska Mátyás, Vakaracs András, Grecs Tamás és Oravecz Pál.252 A Koháryaknak egy-egy településen majdnem mindenhol csak birtokrésze volt, s az adott falu, mezőváros többi részét más birtokosok mondták magukénak. Csak kivételes esetben ismert, hogy ilyenkor valóban Koháry-birtokra „szöktek”. Az uhorszkai szökevény Kosa György például Gyöngyösön Koháry II. István fundu-M,MNL NML IV. l/b-2. Szökevények összeírása 1720-ból. Öi.: 12. Füleki járás, ÖL: 14. Losonci járás, Öi.: 20. Szécsényi járás, Öi.: 21. Kékkői járás. 1Ю MNL NML IV. l/b-2. Szökevények összeírása 1720-ból. Öi.: 12. Füleki járás, Öi.: 14. Losonci járás, Öi.: 20. Szécsényi járás, Öi.: 21. Kékkői járás. 25(1 Hévvízi, 1999. 283. 251 Molnár, 1991.426. 252 MNL NML IV. l/b-2. Szökevények összeírása 1720-ból. Öi.: 12. Füleki járás, Öi.: 14. Losonci járás, Öi.: 20. Szécsényi járás, Öi.: 21. Kékkői járás. 83
