Szirácsik Éva: Gazdálkodás a Koháryak Nógrád vármegyei központú birtokain (1647-1731) - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 13. (Budapest, 2017)
III. A Nógrád vámegyei központú birtokok népessége és gazdálkodása
III. A Nógrád vármegyei központú birtokok népessége és gazdálkodása 1. A BIRTOKOK BENÉPESÜLÉSE A Koháry-birtokok 1716 és 1718. évi urbáriumai a gazdák származásáról értékes adatokat közlő úrbéri összeírásokat tartalmaznak. A szécsényi, gyöngyösi, részben a zsélyi uradalom 1716. évi összeírása fennmaradt, a (karancs)sági birtokrészé viszont nem. A Koháry II. Istvánhoz tartozó füleki birtokrész urbáriuma szintén 1716-ban készült el, míg a Koháry Farkas fiainak birtokában lévő füleki birtokrészé 1718-ban.146 A jelen írásban megkíséreljük az úrbéri összeírások alapján feltárni a Koháry család Nógrád és Heves és Külső-Szolnok vármegyei birtokainak benépesülését és annak jellemzőit. A hiányosan is pótolhatatlan urbáriumok a korabeli „oral history”, a személyes és generációs emlékezet lenyomatai, amelyekből elsősorban a birtokos felé közvetített betelepülés és otthonmaradás megélt eseményeit, s nem minden esetben az objektív tényeket tudjuk kiolvasni. Mindez nemcsak hátránya, hanem értékes-érdekes többlete is a forrásnak.147 Akármi volt is az otthonmaradás vagy bevándorlás mértéke, módja és oka, a téma élénken foglalkoztatta a területen élőket, sőt az urbárium készítőit is, hiszen ilyen jellegű megjegyzéseket más urbáriumokban alig találunk. Indokolhatjuk ezt azzal, hogy a XVII. század végére a terület jelentősen elnéptelenedett. A benépesülő vidéken tehát fontossá válhatott a gazdák származása. Nógrád vármegye 1541-1687 között a végvidék szerepét töltötte be, a Thököly Imre vezette felkelés idején pedig a Thököly uralma alá kerülő tizenhárom felső-magyarországi vármegye egyikévé vált. A terület a különféle csatározások, határvillongások, török és magyar katonák portyázásának színtere volt hosszú időn keresztül. A végvárak katonasága is sok kárt okozott, és az egyre nagyobb számban megjelenő tolvajok és martalócok ellen a vármegyének 1687-ben nemesi felkelést kellett hirdetni. A pusztító hadjáratok, a fegyveresek fosztogatása elől sokan H6Szirácsik, 2007. 1,7 Egy más irányú kutatásban a gyermekek életkorának vélhetően szándékos torzítását feltételezték a Batthyány-uradalom XVII. századi urbáriumainak vizsgálata során, amiből az életkorral kapcsolatos hiedelmekre, szokásokra világítottak rá a szerzők. (Zimányi - J. Űjváry, 2002. 473-475.) 62
