Szirácsik Éva: Gazdálkodás a Koháryak Nógrád vármegyei központú birtokain (1647-1731) - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 13. (Budapest, 2017)
II. A Koháry-Coburg család és birtokaik
rint értékben pótolták ki a Koháry II. István és János váltságdíját, amiről a divényi uradalom kapcsán a későbbiekben esik bővebben szó.71 A Balog központhoz tartozó kincstári kezelésű birtok egy részét 1686-ban 10 000 rénes forint értékben Koháry II. Istvánnak adományozta az uralkodó. I. Lipót már 1689-ben beleegyezett abba is, hogy 1690-ben balogi és derencsényi birtokrészekkel elégítsék ki Koháry II. Istvánt 7240 rénes forint összegű elmaradt zsoldjáért cserébe. 1690-ben a Kamarától megkapta tehát a derencsényi uradalom egy részét, az uradalom többi részén azonban más nemesi családok osztoztak. Az ugyanebben az esztendőben Koháry II. István kérésére készült összeírás szerint a derencsényi uradalom egy része még zálogbirtokosoknál volt Széchy Mária korábbi zálogba adása miatt.72 1691. május 9-én I. Lipót utasította a Magyar és az Udvari Kancelláriát, hogy a balogi és derencsényi kincstári javak maradékából egészítsék ki Koháry korábbi birtokadományát. I. Lipót tehát több lépcsőben, örökre odaadományozta Koháry II. Istvánnak a balogi és derencsényi uradalmakat az 1691. május 14-ei dátummal leírt adománylevél tanúsága szerint.73 1694-ben az uralkodó engedélyezte, hogy a Murány várához tartozó birtok Koháry II. Istvánhoz kerüljön, valamint Jolsva települést a kastéllyal együtt zálogba vehette. A murányi birtok utáni első érdeklődéstől eltelt tizenkét évnyi várakozás a Thököly-féle felkelés idején Koháry II. István bebörtönzésének volt a következménye. Koháry II. István, Farkas és Judit 1701-ben elcserélték Surány város felének egyharmadát Kaunitz Andrással, aki Nagyrőcét, Chisnyót adta nekik Gömör vármegyében. Az uralkodó beleegyezését 1702. május 30-án kapták meg.74 Koháry II. István végül a murányi uradalomra vonatkozó birtokadományt majd csak 1720-ban nyerte el az uralkodótól, amit addig zálogban használt. A Kamarától kapta meg a murányi uradalmat, míg Jolsva várost a kassai jezsuitáktól. Jolsva egyébként még Széchy Mária idejéből volt náluk zálogban. A Garam folyamvidékén is megszerzett néhány községet a nyitrai püspöktől, Szelepcsényi Györgytől. Garamszécset a jezsuitáktól vette meg. Nagyrőce a főispántól került hozzá, mellé cserével hozzájutott Hizsnyóhoz is. A Koháryak birtoka ilyen módon vált a legnagyobbá Gömör vármegyében. Hozzájuk tartoztak tehát a murányi, balogi, derencsényi uradalmak és a rimaszombati birtokrész is. 71 Hlodák, 2007. 132-133. 72 A kincstári kezelésbe tartozó, de Széchy Mária által korábban elzálogosított derencsényi uradalomrész 1690. február elsején: Padar, Kiete, Gerlicze, Babaluska, Tris, Baradna, Hrusova, Esztrény, Poprocz, Lipocz, Ispánmező, Uyvasar, Lukowistye, Krokawa, Bisztró, Ratko, Szlatnina praedium, Szilistye, Lukovistye. (MNL OL, UC 5 :14[b].) 73 MNL OL A 57. Magyar Kancelláriai Levéltár, Libri regii 22. kötet, 24-27. oldal. 71 Károlyi, 1911.1. 308. 32
