Szirácsik Éva: Gazdálkodás a Koháryak Nógrád vármegyei központú birtokain (1647-1731) - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 13. (Budapest, 2017)
IX. A földesúri jövedelem
A füleki templomépítés miatt is fogyott a gabonából: 12 kila járt a mészkővágóknak 24 öl mészkő vágásáért, nyolc kila a füleki asztalosnak a templom ablakrámáinak készítéséért a pénzfizetségen felül. A vendégek hat kila búzát, lovaik 30 kila zabot igényeltek. A zabon kívül a szénát a földesurak és vendégeik lovai rendszeresen fogyasztották. 1730-ban a tehenek „nagyob részint elő hasók voltának, gyületett vaj” 70 icce, amit a tiszttartó Koháry II. István konyhájára küldetett. A sertések is gyakorta kerültek a földesúri konyhára. Koháry II. István birtokán 10 sertésről írta azt a tiszttartó 1726-ban, hogy „szalonnába vágattam”. A következő év január 10-én Szentantalra küldött öt sertésből származó szalonnát Koháry Andrásnak, míg 1729. december 15-én 15 sertésből. 1730-ban 12 sertést küldött Koháry II. István konyhájára, s egyet kaptak a koldusok is a földesúr parancsára. Koháry András 1731. évi természetbeni számadásából tudhatjuk meg, hogy Koháry István még a halála előtt három-három bárányt adott a füleki és a szécsényi ferenceseknek. Összegezve elmondható, hogy a Koháry család Nógrád vármegyei központú közös birtokáról és az egyes családtagok birtokairól figyelemreméltó földesúri jövedelem származott. Az innen befolyt földesúri jövedelem nagyobb része Koháry II. Istvánhoz került. Megismerve a földesúri jövedelem felhasználását, elmondhatjuk, hogy java részét kegyes célra fordította: a füleki templom és kolostor építésére, az egyház, különösen pedig a füleki és szécsényi ferencesek javára, de nem feledkezett meg a koldusokról sem. Halálának évében, 1731-ben a birtokait öröklő Koháry András földesúri jövedelméből tovább folyt az elhunyt országbíró kegyes céljainak megvalósítása Koháry II. István akaratát figyelembe véve. 294
