Szirácsik Éva: Gazdálkodás a Koháryak Nógrád vármegyei központú birtokain (1647-1731) - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 13. (Budapest, 2017)
IV. A majorsági termelés
A három uradalmi kassza számára minden évben kisebb-nagyobb bevételt jelentett a makkos erdők hasznosítása. A makkot értékesítették, vagy az erdőbe hajtott állatok után dézsmát vagy váltópénzt szedtek.645 Az uradalmi erdőkben gazdag vadállomány lehetett, hiszen az erdők a földesúri vadásztatás színhelyei is voltak. Az uradalmi kiadások utalnak a vadász és a minden bizonnyal vadászebekkel dolgozó pecérek létére. A korabeli vadászokra egyébként jellemző volt, hogy lóval és kutyákkal vadásztak.646 Az erdők vadjai közül elsősorban őzek kerülhettek puskavégre, végül pedig a földesúri asztalra. Sikeres vadászat után pedig nem maradhatott el az áldomás sem.647 A tiszttartó még 1720-ban Koháry András parancsára a „peczéinek” vett egy pár nadrágot, a vadásznak („jagernak”) pedig egy pár csizmát. 1730. február 18- án egy pár őzet küldött Koháry II. Istvánnak, amit a földbirtokos parancsára a puskások lőttek. 1731. november 20-án a tiszttartó vadásztatott Koháry András számára, ezért két font puskaport vett, november 25-én pedig, amikor a puskások három őzet lőttek, szokás szerint áldomásul adott öt icce pálinkát, december 19-én másodszor adott a vadászoknak „ital pénzt”, öt icce bort. Ugyanezen esztendő március 10-én Koháry András Joseph nevű vadászának több mint 3 forintot 615 * 617 is jöttek makkoltatni. A vármegyétől északabbra elterülő Zólyom vármegyéből gyakorta hajtottak sertéseket az uradalom erdeibe. Pestről, Pilisről, sőt az Alföldről is érkeztek olykor sertések. Néha nemesek, más uradalmak is fizettek makkoltatásért. (Szirácsik, 2005. 110.) 615 A Koháry család osztatlan birtokainak 1721. évi számadása azt tanúsítja, hogy keresztúri, súnyi, almási, bátki pusztákon némi hulladék makkért fizettek rimóciak és hollókőiek. A csákányháziak 1724-ben és 1726-ban galambapusztai makkért („так bért”) fizettek, a többi esztendőben a pénz fele illette a Koháryakat, míg a másik fele a Vécsey birtokos családé lett. 1727-ben szintén a csákányháziaktól kevés galambapusztai hulladék makkért szedtek be pénzt. Szalmatercspuszta erdei után málnapatakiak 1724-ben és 1726-ban fizettek némi hulladék makkért, hradistyaiak pedig 1726-1727 folyamán. Ugyancsak 1726-ban és 1727-ben a nagydaróci erdőre bocsátott 266 sertés váltópénze („váltója”) minden „eöreg” sertés után 35 dénár volt. Az uhorszkai erdőn telelt sertésekért 1726-1727 folyamán fizettek. Koháry II. István birtokának számadásából tudjuk, hogy 1726-ban a Telkipusztán termett kevés makkot eladták a garábiaknak. 1727. december 7-én sági, tőrincsi erdőn hízott sertésekért adtak váltópénzt, miközben a Feketeerdőpusztán termett makkért 100 forint járt. Ekkor jelentkezett a Szalatnyapusztára hajtott 378 sertés (darabja 35 dénár) váltópénze is, valamint hullott makkot adtak el Bucsonypusztán. Feketeerdőpusztán makkot értékesítettek etesieknek 14 forintért, amely összeg fele Koháry II. Istvánt illette. Koháry II. István birtokán a tiszttartó 1730-ban eladta a makkot a fülekieknek 50 forintért, illetve a (karancs)sági kevés, hiányos makkra hajtott 200 sertés váltópénze („váltója”) Ы máriás volt, mert „azon kevés makkot az dér el rontotta”. Koháry András birtokának számadása 1729-ből arra világít rá, hogy füleki bükkmakkon („bik makocskán") tartottak 1423 sertést, amely után eladtak 80 dézsmasertést, továbbá 623 sertésért váltópénzt szedtek be. Amikor Koháry András megörökölte Koháry II. István birtokrészét 1731-ben, akkor Szamotercspusztán „cseres fán valami kevés cser так” termett, amit a tiszttartó eladott a kálai Balognak. ($ABB, L. Rody a Panstvá, II. Panstvá. Panstvo Koháry-Coburg vo Fiíakove. A füleki uradalom számadásai [1720-1731].) ш Bél, 1984. 305-327. 617A továbbiakban: §ABB, L. Rody a Panstvá, II. Panstvá. Panstvo Koháry-Coburg vo Fiíakove. A füleki uradalom számadásai (1720-1731). 196
