Szirácsik Éva: Gazdálkodás a Koháryak Nógrád vármegyei központú birtokain (1647-1731) - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 13. (Budapest, 2017)
IV. A majorsági termelés
rületen húzódott, a csábi ispánság járásából szokták bevetni, és 1716-ban 50 kereszt búza termett rajta. Zahorán ugyancsak kétnyomásban művelt 14 kila vetés alá való majorsági föld, „melyeket ők maguk szoktak megszántani, bevetni, és feltakarítani”. A zsélyi majorsági földet heteddézsma fejében adták bérbe a jobbágyoknak. A szklabonyai „majorság földeket másokkal együtt szokták szántani úgy, mint az óváriak, avagy ahonnét hajtanak segítséget melléjük”. A bussai majorsági szántóföld 30 kila vetés alá való méretű volt, háromnyomásban művelték, de többet az urbárium alapján nem tudunk meg róla. Koháry II. István füleki uradalmának központjában több helyen is volt majorsági szántóföldje a földesúrnak. Egy 25 kila vetés alá való majorsági szántót használt a pilisi út mellett, a kenderföldek végében, a Kapitány-kútjánál. 60 kila vetés alá való majorsági szántó volt az Egres-félen a Kurtány-puszta „határára reggel járó”, a fülekkovácsi út mellett. 24 kila vetés alá valót jegyeztek le azzal a megjegyzéssel, hogy „másik vetőre vagyon a Homok úti, a Királyrétjére véggel lejáró” résznél. Másik darabban a sávolyi útnál, a Vámosföldjének nevezett részen 40 kila vetés alá való. Füleken tehát összesen 149 kila alá való területen húzódtak majorsági szántók, de Szentfalva pusztán is viszonylag nagy, 240 kila alá való majorsági szántót műveltek. 50 kila vetés alá való szántó volt a pusztán a hajdani szőlők alatt, további 60 a hosszú földnél. 1716-ban be volt vetve 15 kila alá való a képnél, 15 kila alá való a püspöki útnál, 40 kilányi a szentfalvi erdőnél, 10 kila az előző végében, 20 kila a püspöki hídnál a Sikérben és 30 kila a püspöki határnál a hosszú mezsgye mellett. Sávolyban mind a három nyomásban volt majorsági szántó, ezek közül hét kila vetés alá való volt bevetve a Nagytó és az Asszonyfölde területén. Koháry II. István nagydaróci birtokrészén 92 kila vetés alá való majorsági szántó volt: a Tormáson 10 kila, a kender szerben nyolc kila, a nagy rétre járó résznél két kila, a másik nyomásban a Bene Albert kútjánál 15 kila, a Tornyicskán 20 kila, a Tóth út alatt négy kila, a harmadik nyomásban a Piroska kútjánál 20 kila, az erdőre járó földek között pedig 13 kila. Nagydarócon Koháry Farkas fiainak is éppen annyi majorsági szántója volt, mint Koháry II. Istvánnak, csak az országbírónak a pap gátjánál és Bene Albert kútjánál nagyobb majorsági szántó járt az anyai rész miatt. A magyar majorságok csírái a XIV. századig nyúltak vissza. A földesúrnak ettől fogva biztosítottak minden faluban akkora szántót, kaszálót és kertet, amekkorát egy-egy helybeli jobbágycsalád használt.596 Innen ered a majorsági földeknek a Koháry-birtokokon is megfigyelhető szétszórt jellege, a majorsági szántók azonban kivétel nélkül Nógrád vármegyében terültek el. 596Zimányi, 1985. 320. 183
