Szirácsik Éva: Gazdálkodás a Koháryak Nógrád vármegyei központú birtokain (1647-1731) - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 13. (Budapest, 2017)
IV. A majorsági termelés
A majorsági állattenyésztés A Koháryak három birtoktípusa közül Koháry II. István birtokán lehetett kimutatni a legtöbbféle állatot. A füleki központban lovakat, szarvasmarhákat, szamarakat, sertéseket és méheket tartottak. Koháry András birtokán ezzel szemben csak lovakat és sertéseket emlegettek a számadásokban. Koháry András lótartása kapcsán is Füleket említették a források. A közös családi birtokot tekintve csak 1727-ben fizették ki a lovászokat, akik egyébként ugyanabban az esztendőben Koháry II. Istvántól is megkapták fizetésüket. Talán az országbíró a családi birtok kasszáját terhelte volna kivételesen e költségek egy részével? A földesúri állattartás esetében a fennmaradt források a lótartásról szolgáltatják a legtöbb adatot. Mindez mutatja a lovak fontos szerepét a Koháry család különféle tagjainak birtokain.581 A számadások utalásaiból arra következtethetünk, hogy a lovak egy része hátasló volt, míg a többi szekeres lónak számított, akiket a cséza vagy a társzekér elé fogtak. Eladásuk inkább kivételesnek mondható. Az igaerőt azonban a Koháryak birtokain sem a ló adta. A Zichyek Nógrád vármegyei divényi uradalmában is az igaerőt elsősorban az ökrök biztosították, ami összhangban állt a korabeli viszonyokkal. A korabeli ekéket nem tudták lóval vontatni, másfelől a lótartás igen drága volt.582 Koháry II. István és András birtokrészein gyakori lehetett, hogy a Koháryak északabbra elterülő birtokairól lovakat hajtottak, hogy biztosítsák az ellátásukat. Mindennek megfelelően a lovászok és szekeresek nem csupán a Nógrád vármegyei központú birtokok alkalmazásában állhatták, hanem az időnként „telelni” érkező, főként kanca lovakat hajtó lovászok neve is megjelent a fizetési listákon. Füleken a lovakat istállóban tartották, ahol Szent Mihály-naptól Szent György-napig gyertya világossága mellett látták el a lovakat sötétedés után. A lovaknak olykor sót is vásároltak. A kovács nem csupán patkolásukról gondoskodott, hanem a szájuk tisztításáról is, szükség esetén pedig érvágást hajtott végre. A hím állatok egy részét még csikó korában heréltették. A tiszttartó vásárolta a lószerszámokat, például kötőféket, nyűgöt, loncokat. Egy 1720-ban készült számadásából kiderül, hogy a kovács 14 új patkót adott, amikor kétszer patkolta Koháry András „paripáit és szekeres lovait”. Ekkor vettek egy pár „taliga kereket”, egy „csikojtót”, egy pár jármot, valamint „szekérbevaló” négy kereket. A tiszttartó a következő évben Koháry II. István parancsára eladott egy lovat. 1721. április 3-án a kovács három patkót adott a földesúr lovainak megpatkolásakor, de összesen 40 patkót rakott fel, illetve abban az évben vett 15 pár nyűgöt („nyúgottA földesúr utasítására megérkezett három lovásza március 3-án, akik-581A következőekben a lótartásra utaló források: §ABB, L. Rody a Panstvá, II. Panstvá. Panstvo Koháry-Coburg vo Fil’akove. A füleki uradalom számadásai (1720-1731). 582 Szirácsik, 2005. 94.; Gaál, 1966. 242. 176
